Baja városa a Duna bal partján terül el. A Budapestről utazók most abba a szerencsés helyzetbe kerültek, hogy az autópályán könnyen és gyorsan meg tudják közelíteni. A tíz- napos matrica ára ugyan adhat némi okot a számolgatásra, de még akkor is ott van a régi út.
Érkezésünk után a turisták tájékoztatására létrehozott információs irodában megtudjuk, hogy mi van és mi nincs valójában a honlapokon található lehetőségek közül. Érződik, hogy a környék tele van lehetőségekkel, de látogató híján csak a legnépszerűbb helyek üzemelnek. Reggelizni próbálunk a Sugovica partján egymás után sorakozó kicsi kávézókban. „Reggelizzen nálunk!" - hirdeti a tábla, mégis a pincérlánynál már csak molnárkát lehet rendelni. Véletlenül kint maradt a tábla. Sajnos nincs reggeli. Kénytelenek vagyunk tejfölös lángossal beérni a következő helyen. Végtére is az Alföldön vagyunk.
A város macskaköves főtere csak úgy izzik a hőségtől. Itt tudunk felszállni a városnéző kisvonatra. Minden egész órában indul egy körre a gumikerekein. Utas nem lévén, már a második kör marad el, így csak a miénk a vonat. Igazi élmény, kicsi gyerekkel meg kifejezetten. Végigmegy a Sugovica partján, kikukkant a Dunára, majd megfordul, elmegy a Petőfi-szigetre, körbejárja a szépen felújított belvárost, no meg a Déri sétakertet.
2012. 08. 24. (XVI/34)
