Ha egyszer filmet készítünk, és szeretnénk, ha sokan látnák, ne szégyelljük.
Azt se, ha némi pénzt is keresnénk vele. S ha még pár jó meglátást is
belegyúrunk a néznivalóba világunk jellemzőiből, tisztességes egyenleget
könyvelhetünk el. Sok tömegfilmet legyártanak e recept alapján, az eredmény
mégsem garantált. A nyári felejthetők közt viszont most két erős darab is akad,
melyek bár szintén a nagyközönséget célozzák, nyomot hagynak maguk után.
A Pixar stúdiótól megszoktuk, hogy rajzolt (animált) figuráik nemcsak látványra,
de jellemükben is hiteles karakterek, gondoljunk csak a Némó nyomában vagy a
Szörny Rt. parádés szereposztására. Ráadásul mindig kapunk pár ironikus (és nem
is torz) tükörcserepet az izgága felnőttvilág furcsaságaiból, korosabb
nézőknek ezek a kiszólások a kedvenceik. A Wall-E-ben már az egész fogyasztói
létezés ácsorog a pellengéren.
Hőslények városa
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »