Pihenni kell! – ebben már az orvostársadalomtól a munkaadónkig mindenki
konszenzusra jutott, de nem mindegy, hogy életünk e kis múló epizódja mint a
borzalmak netovábbja vonul be emlékeink sorába, vagy még évekkel később is
gurulunk a nevetéstől, amikor a fényképek előkerülnek valamelyik kihúzható vagy
virtuális fiókból. Definícióját tekintve a nyaralás alapvetően a mindennapokból
való kikapcsolódást és a megszokott környezetben ért ingerhatások alóli
felszabadulást hivatott elősegíteni. A tévhittel ellentétben azonban a hely,
ahol szabadságunkat töltjük, nem olyan fontos, mint az, hogy hogyan töltjük el
azt. Legyen gerince, de ne tervezzük meg az utazás minden momentumát: a családi
nyaralás legyen mindig spontán, lezser és „pihizős”! A feszes programokban
elfáradt gyerekek ugyanis szükségszerűen nyűgösek lesznek, rendetlenkednek,
táncolnak a szüleik idegein. A nyaralás megtervezésébe őket is vonjuk be!
Minden gyereknek adjuk meg a lehetőséget, hogy 4-5 kívánságát megossza az úttal
kapcsolatosan, amiből persze nekünk elég csak egyet-egyet megvalósítanunk.
A gyermekként átélt vakációkat egyikünk sem felejti el. Ha szeretnénk, hogy a mi
csemetéink is szívesen emlékezzenek a velünk eltöltött kikapcsolódásra, nagyon
lényeges, hogy olyan programokat tervezzünk, amelyeket ők is élveznek. A családi
nyaralást ezért a gyerekek korához és érdeklődéséhez igazítva kell
megterveznünk. A gyerekek a jelenben élnek, ezért az utazás során is minden
esetben „most” szeretnének odaérni, ahová tartunk. Nem mindegy hát, hogy ki hol
ül az autóban. Azt a gyermeket, akinek a figyelmét csak nagyon rövid időre lehet
lekötni, vagy amelyik hajlamos a rosszullétre, soha ne ültessük középre. Sokat
segít, ha az utazást rövidebb egységekre bontjuk, és amilyen gyakran csak lehet,
megállunk. Így lehetőségünk nyílik arra, hogy mindig a következő közeli állomás
elérkezésével biztassuk gyermekeinket. Ezeken a helyeken aztán engedjük meg
nekik, hogy ledolgozzák felesleges energiáikat.
Jó, ha van a tarsolyunkban egy „művészcsomag”, egy színes papírokkal,
képeslapokkal, színezőkkel teli mappa. Mindenképpen legyen velünk egy halom
(lehetőleg nem édes) rágcsálnivaló, ami az ilyenkor váratlanul rájuk törő
farkaséhségre nagyon jó ellenszer. Vigyünk az útra apró becsomagolt ajándékokat
(játékautókat, matricákat stb.), amelyeket jó magaviseletért osztunk ki, s
amelyek további negyedórákra kötik le a gyermekeket. Kevésbé fognak unatkozni,
ha együtt éneklünk, történeteket mesélünk, megtanítunk nekik valamit (például az
úti célról), mesét hallgatunk vagy nézünk (újabban a két első ülés fejtámlájára
szerelt képernyőn), vagy egyáltalán csak beszélgetünk bármiről.
Amikor megérkezünk a célállomásra, ne felejtsünk el biztonsági ellenőrzést
tartani a helyiségekben. Kikerülhetjük, hogy a nagyobb gyerekek folyton-folyvást
pénzért kuncsorogjanak, ha előre megbeszéljük, hogy mennyi pénz jár egy-egy
gyereknek naponta. A rossz időt sem kell feltétlenül kedvtelenül eltölteni. Ha
egy esős napon a hotelszoba falai közé szorulunk, csak egy kis kreativitásra van
szükségünk, és máris hozzáfoghatunk egy jópofa társasjátékhoz vagy egy családi
parti megszervezéséhez. És nem utolsósorban ne felejtsünk el időben hazaérni a
nyaralásból, hogy kényelmesen felkészülhessünk a munkába állásra, iskolára,
óvodára, a mindennapi rutinra.
2008. 05. 16. (XII/20)
