Női fejet ábrázoló lisszaboni csempe
A nemzetközi anyagot felvonultató kiállítás első helyszíne Magyarország: az Iparművészeti Múzeumban hat EU-ország kerámiaművészetét tekinthetjük meg. Az 1851–2000 közti időszakot felölelő válogatás többféle aspektusból mutatja be a kerámiákat – a majolikától a keménycserépen át a kőporcelánig.
A projekt az Európai Unió 2000– 2006 közötti kulturális programjának részeként jött létre, melynek célja a "gyökerek" dokumentálása, a történelem tanulmányozása. "Az egyéni (értsd: nemzeti) hagyományok alapul szolgálhatnak a fejlődés számára, egyfajta impulzust adhatnak a jövőnek – gondolati és technikai téren egyaránt" – véli Wilhelm Siemen, a Deutsches Porzellanmuzeum igazgatója. Az 1800-as évek második felétől rendszeresen megrendezésre került világkiállítások a tárgykultúra területén elindítottak egyfajta integrációs folyamatot. Többek között ezért látták alkalmasnak a kiállítás szervezői ennek az időszaknak a bemutatását, hiszen talán ez támasztja alá leginkább a közös európai kultúra létjogosultságát.
A tárlat tematikáját tekintve elmondható, hogy hat egység köré szervezték a bemutatott művészeti munkákat. Kerámia és hagyomány címmel a historizmus kapott helyet, megannyi míves, sőt sokszor bravúros megoldásával. Láthatunk páte-sur-páte díszítéssel, rizsszemes technikával készült munkákat, mázatlan porcelán-szobrokat, áttörtfalú vázákat.
A második egység a technikai innováció témája köré szerveződve több stíluskorszakot ölel föl. Az uránium-oxid alapú, illetve réztartalmú színváltó vagy kristályos mázzal készült tárgyak mellett találkozhatunk Zsolnay Vilmos több eozinmázas alkotásával is.
Herendi teáscsésze (Horváth László, 1941.)
2002. 11. 22. (VI/47)
