Egyedül a reklám az – mi lehetne más –, ami kizökkent az édes nosztalgiázásból: nono, azért nem a hetvenes években vagyunk! Az erkölcsi tanmesékbe is beillő történetek között szembesülhetünk egy mosóporreklámmal, melytől a tízéves kisfiú trikója olyan kék és olyan illatos, hogy menten utána fordulnak a kislányok. Vagy megbarátkozhatunk egy csokikrémmel: a nyolcévesforma kisfiú, miután nagyanyja féltő gonddal feltette őt a buszra és felcipzározta kabátját – "Vigyázz magadra, kisfiam!" –, kikerülve a látószögből boldogan nekivetkőzik, haját összeborzolja, beveti magát a lányok közé, és szétosztja a csokikrémet. Betört hát a reklámipar, a normává szelídült engedetlenség. A nagyi kísérőleveléből megtudhatjuk: ettől a finomságtól lesz jó ez a nap. Valószínűleg a mesék és a reklámok közti kontraszt élezi ki annyira a sokszor merőben különböző üzeneteket, hogy csak reménykedhetünk: a gyerek a mesékre lesz vevő.
Vagy miránk, mert ezt se nézzük. (M. R.)
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »