Clive Holtham, a City University Business School professzora a Jövő irodája cím?
tanulmányában rövid áttekintést ad arról, hogyan változtak évtizedről évtizedre
századunkban a munkahelyi körülmények. Mint kiderül, a 40-es években Vanevar Bush
vetette fel egy olyan, nagy mennyiség? információ tárolására alkalmas gép ötletét,
melyet ma gyakorlatilag a PC-hez hasonlíthatnánk. Az 50-es években már az információk
integrálásáról, egységesítéséről beszéltek, és üzleti célokra használható
computerek fejlesztésébe fogtak. A 60-as években megszületett a modern, automatizált
iroda gondolata, ekkor találták fel az "egeret", az úgynevezett windows
interface-t, a szövegszerkesztést és a multimédia eszközeit. Doug Englebart, a
Stanford Research Institute munkatársa már használta a napjainkban terjedő
videokonferencia elődjét is. A 70-es években a papírmentes iroda lett a dolgozók ideálja:
a hagyományos írógépeket felváltották a szövegszerkesztők, ám a papír megspórolásához
szükséges scannerek és disc-ek csak a 90-es évek közepétől voltak elérhetők. A
80-as évek álma a mindenütt jelenlevő számítógép lett, melynek elengedhetetlen kísérőjévé
vált a mobiltelefon. A 90-es években pedig egyre többet hallani az úgynevezett virtuális
(látszólagos) szervezetekről, melyeket olyan emberek laza csoportjai alkotnak, akik
csak speciális projekteken dolgoznak együtt, idejük nagy részét házon kívül töltik,
vagy otthonról dolgoznak, s munkájukat a technika olykor mesébe illő vívmányai segítik.
A virtuális irodák lényege, hogy gyakorlatilag megszűnnek az intézmények, mivel a
szakértők véleménye szerint ezekre nem is igen lesz szükség: a dolgozók nagy része
otthonról fog dolgozni, kevesebb lesz a teljes időben foglalkoztatott személy, a központi
irodában pedig csak néhány dolgozó lesz jelen egyszerre. A technika fejlődésével
egyre kevesebb adminisztratív munkatársra lesz szükség, mivel már most olyan
computerek piacra dobásán gondolkodnak, amelyek diktálás után is képesek megjeleníteni
az elhangzott szöveget. Az egyes munkatársaknak nem lesz külön asztala, hanem –
mivel mindenki csak rövid időre tartózkodik az irodában – osztozniuk kell más
munkatársakkal ("hot desking"). Mindenhol megtalálható lesz – ahogy az már sok
helyütt bevett gyakorlat – egy központi szerver, ami egyben a központi kontroll lehetőségét
is magában rejti. Több szakértő szerint billentyűzet nélküli computerek bevezetésére
is sor kerül, amelyeket a monitor érintésével, illetve emberi beszédhanggal lehet irányítani.
Ezáltal a felhasználó csak megkéri a keresőprogramot, hogy találjon meg bizonyos
információkat a hálózaton, lediktálhatja e-mailjét, a computer pedig, anélkül,
hogy leírná az elhangzott szöveget, rögzíti a felhasználó hangját és a címzett
számítógépére vagy telefonjára továbbítja az üzenetet. Olyan giga-gépek bevezetését
is tervezik, melyek sebessége megközelíti az 1 gigahertzet (=1000 megahertz).
A rugalmas – és mobilis – munkatárs elengedhetetlen munkaeszköze a mobiltelefon,
melynek a technika területén járatlanabb dolgozók szempontjából nagy előnye, hogy
nem kell sehová csatlakoztatni. A telekommunikációs cégek olyan modelleket kívánnak
a piacra dobni, melyek alkalmasak e-mail küldésére és fogadására, vagy akár az
Interneten való keresgélésre is. Egyes tervezők elképzelései szerint alapfunkciókat
ellátó kommunikációs eszközöket fognak beépíteni ékszerekbe, fülbevalókba, gyűrűkbe,
vagy akár tollakba. A mobiltelefon-cégek úgy becsülik, hogy 2005-re Európa lakosságának
fele lesz mobiltelefon-tulajdonos, de Skandinávia például már most is közel jár
ehhez az arányhoz. Svédországban egyébként már nemcsak a telefonok többsége mobil,
hanem az asztalok is. Egyes irodákban a munkatárs, amikor reggel beérkezik, csak felnéz
a mennyezetre, keres egy szabad computert, amit gombnyomásra egy tartókar tesz elérhetővé.
A British Airways új londoni irodájában pedig a munkatársak vagy előre lefoglalnak
egy közös használatú asztalt, vagy állópulton lévő computer-állomásokról kérik
le a szükséges információt.
Ám vannak, akik ezen is túlléptek, és olyan cégeket hoztak létre, amelynek nincs
irodája, helyette a cégnek van egy web-oldala, ami az elsődleges elérhetőséget
jelenti az érdeklődők, ügyfelek számára. Fizetett munkatársak helyett szabadúszók
alkotják a beosztottak állományát. Mindez lehetővé teszi, hogy bárki elindíthasson
egy olyan virtuális céget, amely olyan tapasztalatokkal és képességekkel büszkélkedhet,
melyet korábban csak legalább 15 éves fejlesztés után tudtak elérni.
A Jövő irodája cím? tanulmány felteszi a végső kérdést: vajon mindez emberközelibbé
teszi-e az egyes munkahelyeket? A válasz: nem igazán. A munkatársak – ha egyáltalán
ismerik egymást – nem beszélgetnek, inkább a szomszéd asztalhoz is e-mailt küldenek.
Bár a munkáltatónak ezek a fejlesztések nagy költségmegtakarítást jelentenek, az
emberi kapcsolatokra való természetes igény továbbra is igen erős marad.
1998. 10. 23. (II/43)
