hetilap

A póré már az egyiptomiak, a rómaiak és a görögök körében is ismert zöldségnövény volt. Vadon ma is előfordul a Földközi–tenger vidékén. Nálunk leginkább ősszel kapható az üzletekben. Hagymája, amely a szárával azonos vastagságú, fehér színű. A pórénak alig van hagymaillata, de jelentős A-, B1-, B2-, C-vitamin és nikotinsav-tartalma miatt értékes zöldségfajta. Még 100 gramm főtt póréban is 15 mg C-vitamin van. Kevesen tudják, hogy szárított levele húsételek, saláták, levesek kiváló fűszere. A póré elkészítési módja rendkívül változatos. Készíthetünk belőle levest, köretet, salátát, mártást, és gyakorlatilag bármelyik ételben jól helyettesíti a vöröshagymát is. Nyersen szintúgy ízletes vajaskenyérhez, sajtokhoz. Ezúttal az alábbi két receptet ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe:Póréhagyma leves: 2 közepes póréhagyma, 3–4 evőkanál olaj, 15 dkg burgonya, fél liter húsleves, őrölt fehér bors, 1,5 dl tejszín (vagy tejföl), só, 1 cs. metélőhagyma, esetleg 1dl tej. Megtisztítjuk és karikára vágjuk a pórét, kevés olajon megfonynyasztjuk. Felengedjük fél liter húslevessel, beletesszük a hámozott, feldarabolt burgonyát, borsozzuk. Ha puhára főtt, hagyjuk kihűlni, majd turmixoljuk, és szűrőn áttörjük. Belekeverjük a tejszínt (tejfölt), sózzuk, és újból felforraljuk. Ha sűrű, tejjel öntsük fel. A végén szórjuk meg metélőhagymával.Verebélyesi galuska: 20 dkg tehéntúró, 20 dkg liszt, 2 tojás, 4 evőkanál olaj, 2 szál póré, 2 dl hígabb tejföl, só. Az áttört túrót a liszttel, a tojásokkal és csipetnyi sóval összekeverjük. Félóráig állni hagyjuk, majd vízbe mártott evőkanállal forrásban levő sós vízbe galuskákat szaggatunk belőle. Amíg a megfőtt, leszűrt galuska pihen, a karikára vágott pórét kevés olajon megpirítjuk, majd egy tűzálló tál aljára leterítünk belőle egy jó evőkanálnyit. Erre egy réteg galuska kerül, majd ismét pirított hagyma, és így tovább. A rétegzést úgy fejezzük be, hogy a tetejére is hagyma kerüljön. Végül az egészet meglocsoljuk a tejföllel, és forró sütőben átsütjük, de nem pirítjuk meg.