Múlt csütörtökre virradóan a magyar olimpiai csapat egy újabb aranyéremmel lett gazdagabb. Szilágyi Áron, a Vasas kardvívója virtuóz vívással megvédte londoni olimpiai bajnoki címét. Az olimpiai vívóversenyeken a végső győzelemhez, a bajnoki címhez, ötször szükséges – veretlenül – győzni. Szilágyi Áron számára a mexikói Ayala 15:9 arányú legyőzése egyszerű feladat volt. Az ukrán Bujkevics feletti 15:12-es győzelme viszont kifejezetten a bonyolult leckék közé tartozott. Az ukrán mindent bevetett a cipőfűzéstől a kis halálig, és sikerült is Áront – rövid időre – kizökkenteni, ezért a technikai repertoár mellé a mentális kapacitását is teljes fokozatra kellett kapcsolnia. Sikerült.
A román Dolniceanu elleni (15:10) asszónak csak a vége lett szebb, addig azonban igazán küzdelmes volt. Viszont ekkor már a legjobb négy között érezhette magát a címvédő, és ez mindenképpen megkönnyebbülést hozott számára. A dél-koreai Kim Dzsung Hvan ellen már a döntőért asszózhatott. A koreai, mint általában az ázsiaiak, gyors volt, mint a japán maglev mágnesvonat. Az egész asszó során szoros, idegfeszítő, nagyon éles harc folyt a döntőbe jutásért. Szilágyinál volt, amikor a küzdeni tudás és az akarat dominált, de a legvégén briliáns technikai fölénye segítette ahhoz, hogy döntőt vívjon. A döntő hasonlított a londonihoz, amikor Áron felszabadultan a kardvívás minden szépségét felvonultatta. Láthattunk védésből indított tust, számtalan akciótalálatot és több kombinatív, eredményes támadásbefejezést is. Végeredményben az amerikai 15 kapott találat mellett 8-ig jutott. Áron győzelme után azt mondta „nagyon áldott ember vagyok”. Szilágyi Áron Fuchs Jenő és Kárpáti Rudolf után a harmadik olyan kardvívónk, aki meg tudta védeni az olimpiai bajnoki címét, és a 14. egyéni győztes ebben a számban. A riói olimpiai csapat zászlóvivője egyben egy tradíciót is áttört, mivel a zászlóvivők nem igazán szoktak jól szerepelni a versenyek során. Nem mellékesen ez Rióban a Vasas SC ötödik aranyérme (az ötből).
Úszunk a boldogságban
2016. 08. 19. (XX/33)
