A 2011-es tornát csak az élvezi, akit eleve megragad a dél-amerikai futballmiliő, ami idén szintén visszafogottabb, mert az argentin tél a szurkolókat is befagyasztotta kissé. A mindegyik, így az idei Copa előtt is feltett kérdésre, hogy Brazília vagy Argentína, elég hamar megkaptuk a választ mindkét válogatott kiesésével. Ezzel elbúcsúzott Dél-Amerika látványfutballjának két felelőse, a bunkerfoci képviselői pedig menetelnek tovább a végső győzelem felé.
Azért persze túlzás bunkerfoci jelzővel illetni azt a Paraguayt, amely válogatott masszív védekezésből indított villámgyors kontrajátékával szemben Brazília sem találta meg az ellenszert. (Sőt, eleve értelmetlen bunkerfutballról beszélni, ha a taktika továbbjutást ért. Úgyhogy maradjunk a célfutball kifejezésnél.) Ez mutatja, hogy már csak a legfanatikusabb Dél-Amerika-szurkolók szemében bűn a védekezés.
De milyen Brazília? A csapat első meccsei után a válogatott elkötelezett magyarországi szurkolói már a brazil futballtörténelem leggyengébb csapataihoz hasonlították őket.
A türelmesebbek pedig arra emlékeztettek, hogy a 2002-es vébén sem világverő játékkal kezdett a későbbi világbajnok. Sajnos, most nem nekik lett igazuk. A reménytelenség végig uralta a csapat játékát, ami végül is a nem akármilyen kieséshez vezetett: a Paraguay elleni tizenegyespárbajban a Selecao négy kísérletből egyetlen találatot sem értékesített.
Ezek után már csak a játékosok elégedettségtől sugárzó nyilatkozatai érthetetlenek: Robinho szerint egy jó kupán vannak túl felemelt fejjel. Neymar szerint (aki szinte csak Misi Mókus-frizurájával vétette észre magát) csak egy kis szerencse hiányzott. Persze azért az okát is megtalálták a vereségnek, ami nem más volt Robinho és Pato szerint, mint a gyep. Hofi Gézával szólva: „az a hülye akác”.
Nyilván nehéz egy vereség okait megtalálni, de annyit látni lehetett, hogy valahogy nem állt össze a brazilok játéka. A szövetségi kapitány, Menezes szerint egyelőre nem nagyon sikerült az idősebb és fiatalabb játékosok „összedolgozása”, de lehet, hogy csak arról van szó, amint azt a magyar közvetítés kommentátora megjegyezte, hogy míg az előző, világbajnok csapat a hitre épült, ez a válogatott szappanoperák nézésével kovácsolódik össze – ami, tudjuk, egy másik alap. Hozzátéve a meccsek közötti regeneráció nagy részét betöltő videojátékozást (ami már tért hódított a magyar futballakadémiákon is), már nem meglepő a csapat kétdimenziós, vagyis egysíkú játéka.
Hasonló módon esett ki Argentína is, ahol szintén nem állt össze a játék. Ezután lehet, hogy felértékelődik Maradona tavalyi vébéégése. Most a hazai rendezésű Copán Argentínának még azt is sikerült alulmúlnia. Messi szereplése egyértelműen a Barcelonát dicséri. Az argentin játékos ott brillírozik, hazája válogatottjában pedig mélyen tudása alatt szerepel. Vagy a társak, vagy a taktika a Barcelonában hatékonyabb lehet. Persze nem egyszerű az aranylabdás helyzete. Azt a gyalázkodást, amit ő kap hazájában, senki nem tudná elhordozni, s lehet, hogy épp ez kötözi meg a lábát. De az is lehet, hogy egyszerűen megviselte az általa rendezett orgián a videojátékozás. Ez már sok játékosnak törte ketté a pályafutását.
Maradnak tehát az uruk és a parák, tőlük láthatjuk a továbbiakban a klasszikus dél-amerikai futballt, egyiktől a támadóbb, másiktól a védőbb felfogást. Egészében hullámzó Copát kísérhetünk figyelemmel, amelyre néhány év múltán talán úgy tudunk majd visszatekinteni, hogy a végső győztes szemszögéből tekintve jó tornát láttunk, ám hiányérzetet keltett Brazília, Argentína és a reményteljes Chile kiesése.
Sebaj, négy év múlva már úgyse érdekel senkit a Copa America, Japán megnyerte a női vébét, jön a keleti veszedelem, ami átrajzolja a világ futballtérképét is. Ezek után jöjjön az Ázsia Kupa!
2011. 07. 22. (XV/29)
