A svájci klasszis 2003 nyarán Wimbledonban nyerte élete első Grand Slam-tornáját, míg a mostani wimbledoni győzelme már a tizenötödik sikere volt a négy nagy verseny valamelyikén, ezzel pedig túlszárnyalta az eddigi tizennégy győzelemmel csúcstartó amerikait. Egy tekintetben azonban még Sampras áll jobban, ő ugyanis hétszeres wimbledoni bajnokként vonult vissza, míg Federer „még csak" hatodik sikerének örülhetett a füvespályás teniszszentélyben.
Sampras 2002 óta először látogatott el Wimbledonba, kifejezetten a döntő és a trónkövetelő kedvéért, amiről Federer azt mondta, hogy gyerekként sokszor izgult, ha egy barátja megnézte a mérkőzését, majd a szülei jelenléte, később a korábbi bajnokok, hírességek tekintete okozott lámpalázat neki, de mára ezen már rég túl van. Kivéve most, ugyanis Pete megjelenése újra a régi izgalmakat váltotta ki belőle. ők egyébként 2001-ben még a pályán találkoztak, akkor szenzációszámba ment, hogy Federer éppen a zsinórban harmincegy wimbledoni mérkőzésen (vagyis négy éven keresztül!) veretlen Samprast győzte le a negyedik fordulóban.
Roger kisgyerekként még sokáig dilemmázott a foci és a tenisz között, aztán egy tévén végignézett Becker-Edberg wimbledoni döntő élménye sodorta a tenisz irányába, és e két játékos maradt éveken keresztül a példaképe is. Mai napig is meghatározónak tartja, hogy voltak, akikre felnézett, és volt kitűzött célja a csúcs felé vezető úton. Tizenhat évesen bejelentette szüleinek, abbahagyja az iskolát, hogy kizárólag a teniszre koncentrálhasson, ami nem kis kockázatvállalás volt részéről, lévén akkoriban még a juniorok között is csak a hatvanadik hely környékén jegyezték.
2009. 07. 10. (XIII/28)
