Taylor. Nagyon baba Fotó: Reuters
Nem ez volt az első alkalom a két öklöző életében, amikor összehozta őket a sors: idén nyáron egyszer már lehetőségük nyílt "megkóstolni" egymást. A június derekán megtartott ütközet után sokak által vitatottan, mégis Taylor fejére tették fel a koronát, pontosabban derekára az öveket. A Las Vegas-i visszavágó ennek jegyében a Nincs tisztelet! nevet kapta.
Hogy mennyire komolyan vette az estét mindkét bunyós, arról a nyilatkozataik tanúskodnak. Taylor például a sajtótájékoztatóra "Hopkins egy sírós baba" feliratú pizsamában díszelgő játék babával jelent meg. "Már nagyon elegem van, hogy mindig csak nyafog ez az ember – utalt rá Taylor, hogy Hopkins a nyári meccs óta rendszeresen megkérdőjelezi a bírók döntését. – Már nagyon várom a meccs végét, hogy odajöjjön hozzám és elismerje végre: Te vagy a bajnok, Jermain!"
Hopkins azonban nem véletlenül volt a börtön "vendége" több ízben is: "Nem tiszteled azt, aki miatt most bajnok vagy? Még a meccs előtt ne felejtsd el megölelni a feleséged és a lányod, mert ami a meccsen fog történni, azért nem vállalok felelősséget!" – üzente Taylornak
Amennyire nagy volt a gála füstje, olyan kicsire sikeredett a lángja. Finoman fogalmazva, nem kellett tövig rágniuk a körmüket a horribilis összegekért jegyet váltó szurkolóknak: az ütközet csak nyomokban tartogatott izgalmakat. A két harcos szemmel láthatóan jól felkészült egymás taktikájából, csak hát az ember ennél többre vágyik az amúgy is szegényes versenynaptárral rendelkező profigáláktól. Az előzetes várakozásoknak megfelelően mind a tizenkét menetet végigbokszolták. Jobbára Taylor akarata dominált a szorítón belül, a meccs végét jelző gong hallatán mindketten győztesként kezdték ünnepeltetni magukat. A pontozóbírók egységesen 115–113-ra értékelték a produkciót, ez azt jelentette, hogy Jermain Taylor kezét emelhették a magasba.
"Mindent kiadtam magamból. Hopkins is jól harcolt, de egyértelművé tettem, hogy én vagyok a legjobb és egyúttal a világbajnok is. Tudtam, hogy nyerni fogok" – nyilatkozta kimerülten a győztes.
"Most valóban Jermain a legjobb bokszoló, de vajon képes lehet elérni azt, mint én, hogy tíz évig verhetetlennek bizonyultam? – tette fel Hopkins a költői kérdést, ezúttal elismerve Taylor bajnoki címének jogosságát. – Szerintem nekem sem kell szégyenkeznem lassan 41 évesen, 18 év profi pályafutás alatt megvívott 21 címmérkőzés után. Vannak valódi bajnokok, és vannak a szurkolók bajnokai
"
Hopkins sportolói pályafutása valóban megsüvegelendő, de felmerül az utóbbi időben egyre gyakrabban feltett kérdés: Nem kellett volna már jóval hamarabb befejeznie?
2005. 12. 09. (IX/49)
