A kilátástalanság a legrosszabb

"Egy betegen annyi ketyere lógott, ami egy magyar kórház teljes felszerelését kitenné."

A hazánk májusi csatlakozását megelőzően elindított felmérés alapján a frissen diplomázott, de szakvizsgát még nem tett orvosok, úgynevezett rezidensek kétharmada tervez huzamosabb időre szóló külföldi munkavállalást. E mobil rétegnek nyelvi nehézségei már nincsenek, leginkább emberi kapcsolataik tartják itthon őket. Az elvágyódás legfőbb okai között a megkérdezettek leggyakrabban az anyagi és erkölcsi megbecsülés hazai hiányát, a szakmai hierarchia merevségét – "kihalásos" alapon való szerveződését –, valamint a méltatlan munkakörülmények mellett a hálapénzrendszertől való viszolygást jelölték meg. A hazai egészségügy jelenlegi nyomorúságánál is nagyobb taszítóerőt képez a jövőkép teljes hiányából fakadó kilátástalanság. Reménység híján pedig nehéz utánpótlást toborozni az amúgy is hiányszakmákkal, országon belüli egyenlőtlenségekkel, elöregedéssel és az új uniós munkaidő-szabályozás folytán munkaerőhiánnyal küzdő ágazat számára. Ugyanakkor az unió több országa orvoshiánnyal küzd, és a magyar fizetések nyolc-tízszeresét is kínálják a szakembereknek. Egyidejűleg Magyarország maga is célország: a hazai rezidenseknek már 10 százaléka bevándorló, többségük Romániából vagy Ukrajnából jött.

Az érettségizőkre, orvostanhallgatókra, pályakezdő és már elvándorolt orvosokra is kiterjesztett migrációs kutatás egyik érdekes eredménye, hogy az orvosi egyetemekre való jelentkezési kedv a csatlakozás óta megnövekedett ugyan, de ennek oka az orvosi diploma egyszer? honosíttathatósága, vagyis eleve az elvágyódás. Sok pályakezdő csupán egy-két év tapasztalatszerzés és egzisztencia-teremtés reményében vág bele a külföldi munkába, aztán sokakat mégis ott marasztal a szirének éneke. Számos tapasztalt szakemberben több éves-évtizedes külföldi munka után felébred a honvágy, ám túlképzettségük folytán hazai visszailleszkedésük szinte lehetetlenné válik.

Az orvosi diplomák európai honosíttatásával foglalkozó Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal beszámolói is alátámasztani látszanak a korábbi eredményeket: május 1. óta mintegy ezer diplomahonosítást végeztek el, ennek fele külföldön dolgozó kérelmezők ügye volt, négyszázharminc eset pedig a honosíttatás után távozott. A kérelmezők száma napi 20-25, ami hétről hétre növekszik. A honosíttatásnak gyakorlatilag nincs akadálya, egy-egy ügyintézés átfutási ideje 4 hónap. Elgondolkodtató, hogy a 25-45 év közötti vállalkozó kedv? jelentkezők háromnegyede nem pályakezdő, hanem az utánpótlás nevelésére alkalmas szakember.

Az elvándorlás veszélyének hangoztatása május óta nem váltott ki érdemi ellenintézkedéseket. Mivel az uniós csatlakozás másnapján csupán 2-3 elvándorolni vágyó jelentkezett a diplomahonosító hivatalban, az illetékesek azonnal rémhírnek minősítették az előzetes figyelmeztetéseket, jóllehet, azok nem azonnali krízist, hanem középtávú (3-5 éves) hatást helyeztek kilátásba. Megállapították egyébiránt azt is, hogy nem szükséges "x darab" szakembernek távoznia ahhoz, hogy a hatás észlelhetővé váljon, hiszen már egy-egy iskolateremtő egyéniség hiánya is katasztrofális következményekkel járhat. Egy kórház összeomlásához bőven elég, ha a kritikus 5-6 szakorvos elmegy.

Az MRSZ és az EMK a tények ismeretében közös munkába fogott az elvándorlás jellegzetességeinek, okainak feltárására. Céljuk, hogy megfigyeléseikre alapozva konkrét javaslatokkal segítsék a döntéshozók munkáját, és kedvezően alakíthassák a hazai egészségügyet. Céljuk nem a magyar egészségügyi szakemberek zökkenőmentes és tömeges exportjának elősegítése, hanem a hazai viszonyok marasztalóvá tétele. Ennek szellemében az egészségügyi tárca támogatásával múlt héten nagyszabású szakmai konferenciát is rendeztek az orvoselvándorlás témájáról.

A szakma résztvevői közös levélben szólították fel az egészségpolitikusokat olyan szakmai és anyagi életpálya-modell kidolgozására és megvalósítására, ami kiszámítható jövőképet állít az egészségügyben tevékenykedők elé, és hosszú távon képes az egészségügy működőképességét, végső soron a hazai lakosság korszer? és tisztességes egészségügyi ellátását biztosítani. Ez a – nem túl nagy indulótőkét igénylő – kezdeményezés talán máris nyitott ajtókat dönget az egészségügyi miniszter háza táján. Legalábbis reméljük.

(a szerző orvos, a Magyar Rezidens Szövetség elnökségi tagja)