A dögkút szépséghibája - a látványon túl - az, hogy fertőző Fotók: V. B.
Bizonyára mély fájdalom mellett már Ön is többször elgondolkodott azon – hasonlóan az autóstársadalom jelentős részéhez – hogy mi is lesz a sorsa azon pórul járt cicáknak és kutyáknak, melyek tetemeit, olykor vezetés közben vagyunk kénytelenek kerülgetni. Valószínűleg az se közömbös kedves olvasóink számára, hogy hol helyezik örök nyugalomra hazánkban azokat a mezőgazdasági és háziállatokat, melyek korukból vagy különböző betegségekből kifolyólag kényszerülnek távozni az örök vadászmezőkre.
Az ilyen és ehhez hasonló "tragikus esetekre" találták ki annak idején a dögkutakat
A dögkút – jó esetben – a településen kívül, általában a szeméttelep mellett, vagy valamilyen erdősebb részen található. Látványra hasonlít egy rendes kútra, kicsit nagyobb átmérővel bír, de ugyanúgy beton kútgyűrűkből építették. Víz helyett azonban állati tetemeknek ad otthont.
Az ilyen típusú egzotikumra vágyó turisták figyelmébe a Szigetmonostor határán levő "díszpéldányt" ajánlanánk. Még a település önkormányzatához se kell bemenni a dögkút kulcsáért, ugyanis valaki, némi erőszakkal, megszabadította a dögteret "láncaitól", így az mindenki számára szabadon látogathatóvá vált. E "felszabadító hadművelet" oka kétféle lehet. Vagy hozott valamit a betolakodó, vagy elvitt. A szörnyülködés ellenére nem ritka, hogy némelyek kifosztják a dögkutat, és az így nyert zsákmányból – némi fertőtlenítés után – táplálkoznak. És az még mindig a jobbik eset, ha ezt pusztán saját fogyasztásra szánják, hiszen ízlések és pofonok különbözőek. A rosszabbik eset az, amikor a dögöket továbbértékesítik: néhány évvel ezelőtt rendőrségi ügy lett Budaörsön abból, hogy egy huszonhat fős "kolbászgyártó" banda a Csongrád és Békés megyei dögkutakból szerzett árut "feldolgozta" és kolbászként dobta piacra. Az ilyen esetek – érthető okokból – felgyorsítják, hogy egyre több hatóság szorgalmazza a dögterek mihamarabbi felszámolását.
A szigetmonostori kutat körülvevő drótkerítés kétszárnyú kapuja – a fent említett okok miatt – tárt karokkal várja az érdeklődőket. A kapunál egy kutya fekszik. Ő már nem az ugatásával, csupán puszta látványával ijesztgeti a gyanútlan vendéget. Türelmetlen gazdája nem vitte el a kútig, a kerítés elé dobta a holt ebet.
Nem kell túl közel menni a kúthoz, hogy az embert megcsapja a semmihez sem hasonlítható, szúrós dögszag. Az élmény még többórás szellőztetés után is nehezen hagyja el a látogató orrát.
A kút környékén egyedül a legyek mutatnak életjelet. Feltűnő lelkesedéssel repdesnek a dögkút fedelénél, amiről szintén le van verve a lakat. A fedelet felemelve szemünk elé tárul a holt kutyák, disznók, bárányok és egyéb állatok felismerhetetlen elegye.
A dögkutak halála
2003. 06. 13. (VII/24)
