hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Itt fogunk meghalni

2002. 12. 16.
Használati útmutató: Öltözzön fel. Vegye magához az újságot, és menjen ki az utcára. Üljön le egy árnyékos padra, és várakozzon. Húsz perc múlva olvassa el az alábbi cikket. 



Gyuri és Éva néni. Végállomás Fotók: Somorjai L.

Kőbánya, Liget tér, kedd délután. Két öregasszony és egy férfi üldögél a buszvégállomáson. Itt laknak.



– Csókolom, Ön az Éva néni?

– Igen.

– A Csaba mondta, hogy ide jöjjek, ha igazi hajléktalanokkal akarok beszélni…

– Milyen Csaba?

– Balogh Csaba, aki a Terebesi út mellett lakik abban a fabódéban.

– Persze, a Csaba, most már tudom. Tessék, üljön ide közénk. Miről akar beszélni?

– Hát Önökről. Mióta vannak itt?

– Három hónapja.

– Itt ismerkedtek össze? 

– Nem, ő a fiam, Gyuri, a hölgy pedig a barátnőm. Együtt lakunk.

– Hány évesek?

– Én hatvanhét, ő is hatvanhét. 

A fiam negyvenkettő.

– Honnan jöttek ide? Hogyan lettek hajléktalanok?

– Nekem a Bánya utca ötben volt lakásom, de elvették ezek a…, elvette a lakásmaffia. Gyuri, mondd el, te jobban érted ezt! 

Gyuri: – A Bánya utcában volt a lakásunk, a templomnál. Eladtuk, és vettünk egy nagyobbat, de abból minket úgy kizsigereltek, hogy nem igaz. 

– Hogyan?

– A tulajdonos nem adta oda a szerződést, amivel ő vette a lakást, anyám meg nem kérte el a tulajdoni lapot. Öt évig ott laktunk, akkor aztán föladtak egy hirdetést, és eladták a fejünk felől a lakást. Hiába mentem a tanácsba, mivel mi nem az igazi tulajdonostól vettük meg, nem tudtak segíteni. 

– Tulajdonképpen Önök egy olyan lakásban laktak öt évig, amiről azt hitték, hogy a sajátjuk, a végén meg kiderült, hogy nem? 

– Igen.

– És nem tudták bebizonyítani a maguk igazát?

– Én vittem a papírt, hogy ennyiért vettük a lakást, de azt mondták, hogy miért nem kértem el a tulajdoni lapot, most már nincs miről beszélni. A lényeg, hogy mi sajnos bolondok voltunk…, illetve nem voltunk bolondok, mert még most sem tudjuk, hogy hogyan működik ez az egész. Én nem voltam itthon, mert külföl-dön dolgoztam.

– Hol?

– Most mondjam meg, hogy hol? Tengerész voltam, anyám meg egyedül volt itthon…

– És most miért nem tengerész?

– Mert már rokkantnyugdíjas vagyok a gerincemmel. Hetvenöt százalékos.

– Mikor rakták ki Önöket a lakásból?

– Három évvel ezelőtt.

– Azóta az utcán laknak? 

Éva néni: – Nem, eleinte munkásszállón laktunk. Én az Alföldi úton, a fiam a Csavargyár utcában. 

– Miért kellett eljönniük?

– Hát, mert ott nem lehet sokáig lakni. Másokat vettek fel, ismerősöket. Engemet ugyan nem dobtak ki, én azért jöttem ki, hogy ne legyen egyedül itt a fiam. Nekem nem kellett volna eljönnöm.

– Október óta vannak itt?

– Mindjárt három hónapja.

– Most, hogy mínusz 15 fokok vannak, milyen az éjszaka?

– Előbb-utóbb megfagyunk. Itt fogunk meghalni.

Gyuri: – Olyan nehéz itt az élet, hogy nem igaz. Én ezekkel a rohadt pokrócokkal takarózom, úgymond. 

– Ma éjszaka is itt voltak?

– Persze. 

– Akik itt eljárnak több ezren naponta, szóltak már magukhoz egy szót, vagy segítettek valamit? 

– Néha hoznak egy kis élelmet, kaptam egy dzsekit.

– Nyugdíjat tetszik kapni? 

Éva néni

– Igen.

– És azt hová kézbesítik?

– Én veszem föl az OTP-ben.

– Arra nem gondoltak, hogy albérletbe menjenek? Ki tudnák fizetni?

– Persze, én negyvenezret kapok, ő huszonkilencet, ki tudnánk fizetni.

– Hát akkor miért nem mennek?

Gyuri: – De uram, higgye el, tudja, milyen nehéz albérletet találni? Főleg, amikor meglátnak minket, hogy hogyan nézünk ki. Tudja, milyen szomorú, hogy így látnak minket, ilyen, úgymond züllötten…

– Hol végzik a szükségüket?

– Hol? Látja azt a fát? Hát ott!

Melegítős nő érkezik, befőttesüvegben kelkáposzta-főzeléket hoz Éva néniéknek.

– Ön nem hajléktalan, ugye?

– Majdnem.

– Majdnem? Az mit jelent?

– Hát most már az leszek.

– Miért?

– Azért, mert ki vagyok dobva. Ebbe\' a zöld erkélyes házba\' lakunk, ott szembe\'. 

– De hát az magánlakás, nem?

– Kijátszottak. A tanácsnak leadták a négy szoba összkomfortot, és engem játszottak ki, a legöregebbet. Anyám egy éve meghalt.

– Ki adta le a lakást a tanácsnak?

– A két testvérem.

– A testvérei játszották ki?

– Igen, és most nekem el kell tűnni 15-éig. Ők meg fölvettek előleget, vettek házat vidéken, nekem adtak 650 ezret, hogy oldjam meg a lakásproblémámat. 

– Hová fog menni?

– Nem tudom. Ide.

Éva néni: – Nyugodtan jöhetsz. Együtt fagyoskodunk, igaz?

– És meddig bírják itt, ebben a mínusz tizenöt fokban?

– Nem tudom. A nyarat bírtuk.

– Na, de most már egy pár napja nagyon hideg van…

– Hallja, meg is vagyok fázva…

– Legalább egy kartonnal védhetnék magukat a széltől?! 

– Aj, jönnek a rendőrök, elzavarnak.

– Elzavarták magukat?

– El, de visszajöttünk. Átmentünk oda a vasútállomásra, utána, mikor elmentek, visszajöttünk. Mert ez csendesebb hely, itt szem előtt vagyunk, nem tudnak úgy leütni…

– Ki akarja leütni? 

– Volt olyan, hogy ezek a játékgépesek leütöttek, és elszedték a nyugdíjamat.



Budapest, X. kerület, Liget tér 

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!