Michel Barnier „inkább európai, mint francia”

Az előző, 2014-es európai parlamenti (EP) választás előtt az európai pártok a lisszaboni szerződésre hivatkozva vezették be a csúcsjelölti rendszert (mely során az európai pártok jelöltet állítanak a bizottsági elnökségért), holott a szerződés erről nem rendelkezik. Az alapszerződés mindössze annyit mond, hogy az Európai Tanács állít jelöltet a Bizottság élére. Pontosan ezért az EP manővere bizonyos tagállamok szerint lopakodó szerződésmódosítással ér fel, ugyanis valójában jogilag nincs garancia arra, hogy egy csúcsjelöltből bizottsági elnök is lesz.

Mint ismeretes, a május 28-i EU csúcson a tagállamoknak nem sikerült megállapodni arról, hogy kit javasoljanak a Bizottság elnökének, azonban több név is felmerült, így Michel Barnier-é is. Egyesek szerint a tapasztalata miatt megkerülhetetlen háttérember, amolyan szürke eminenciás, aduásza pedig az, hogy régivágású, vérbeli francia diplomata. Kétségtelen, hogy az 1951-es születésű Brexit főtárgyalónak több évtizedes politikai szakértelme van. Már 14 évesen gaulle-ista szervezetekben segédkezett, 27 éves korában pedig a francia nemzetgyűlés (legfiatalabb) tagjává választották. Volt környezetvédelmi miniszter és vezette a külügyi, illetve a mezőgazdasági tárcát. 1995 és 1997 között az uniós ügyekért felelős miniszter posztját töltötte be. A 68 éves politikus előnyére válhat az is, hogy több ízben volt nemzetállami kormány tagja, míg például Weber egyszer sem. Sőt, Webert Brüsszelen kívül nem is nagyon ismerik, de Barnier az uniós szintű politizálást is régóta, 1999 óta folytatja, továbbá kétszer is volt az Európai Bizottság tagja. 2016 óta ő az EU Brexit főtárgyalója. Mindezek ellenére nem vállalt csúcsjelöltséget az EP választások során.

Néhány hónapja egy interjú keretében, mikor a bizottsági elnökséggel kapcsolatos ambíciójáról kérdezték, azt nyilatkozta, hogy „kezdetektől fogva mondom, hogy számomra ez nem kérdés: először szeretném befejezni a Brexit munkáját. Ez az, amiért nem próbáltam az Európai Néppárt csúcsjelöltje lenni. Amint pedig látható, messze vagyunk még a Brexit végétől”. Ennek fényében paradoxonnak tűnik, hogy hetekkel a fenti nyilatkozata előtt nagyívű beszédet tartott, mely már-már Európa-víziónak tekinthető, ugyanis a főtárgyaló a Brexit mellett, az európai védelem, az elektromos járművek, a klímaváltozás, az európai űrtechnológiai beruházások és a mesterséges intelligencia kérdéseit is szóba hozta.