Ráadásul Izraelben már korábban is volt példa hasonló fordulatra, amikor az exit pollok alapján az egyik tábor ünnepelt, aztán végül a másik oldal vitte el a pálmát. 1996-ban így győzött Benjamin Netanjahu a kampányban 20 pontos hátrányt ledolgozva Simon Peresszel szemben, majd ugyanő 2009-ben Cipi Livni ellen is vesztes helyzetből fordított. Ha az izraeli és amerikai példákat megnézzük, kiderül, hogy minden esetben a liberális-baloldal ivott előre a medve bőrére. Felmerül a kérdés, hogy miért sújtja ez a fátum mindig ugyanazt a tábort.
A válaszok egyik része konspirációs elméletre hivatkozik: Trump összejátszott az oroszokkal, Netanjahut álprofilok és robotok segítették a Facebookon. Ezeket a gyanúsításokat hivatalos vizsgálatok cáfolták, mind az Egyesült Államokban, mind most az izraeli kampányban. Ennél reálisabb magyarázat a baloldali-liberális média túlzott önbizalma a közvélemény befolyásolásában. Rendszeresen előfordul ugyanis, hogy saját politikai-ideológiai preferenciáikat kivetítik a választókra, akik viszont világszerte egyre gyakrabban nem felelnek meg a főáramú média várakozásainak. A 2016-os amerikai választáson például a felmérések 90-95 százaléka biztos Clinton-győzelmet jelzett előre.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2019.04.12 (XXIII/15)
