Ha egy közös pontot kellene találnunk a világhatalmak vezetőinek idei évében, akkor talán azt lehetne kiemelni, hogy mindannyian megúsztak valamit. Vagy a felelősségre vonást, vagy a választók haragjának betetőzését, vagy a pozíciójukból történő eltávolítást.
Donald Trumpról már a megválasztását követő naptól kezdve hangoztatják, hogy nem fogja tudni kitölteni még az első elnöki ciklusát sem az őt érintő (vagy körülötte gerjesztett) sorozatos botrányok miatt. Kritikusainak csalódnia kellett, a kínosnak tűnő bírósági ügyek ellenére úgy tűnik, az amerikai elnök nemhogy kitölti ciklusát, de még jó eséllyel pályázhat a 2020-as választások megnyerésére is. De említhetnénk Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt is, aki a sokadik rendőrségi vádemelési javaslat és a közelmúltban történt kormányválság ellenére is töretlenül népszerű az országban.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2018. 12.20. (XXII/51-52)
