Amikor 1968 májusában Jean Genet hazatért hosszabb ázsiai útjáról, Jaques Derridával sétálgatva el volt ragadtatva a „diákforradalom” pusztításának nyomait viselő párizsi utcaképtől: „Ez egyszerűen gyönyörű!”. A lázadásokban a város eleganciáját látta, azok vezéralakját pedig „briliáns polgárpukkasztóként” méltatta.
A „kulturális forradalom” élén
Ebből a – nem csak a látható környezetre irányuló – rombolásból épített politikai pályát Daniel Cohn-Bendit, a ’68-as generáció, illetve a több országon végigsöprő diákmozgalmak két lábon járó szimbóluma. Az ominózus események epicentrumába a Nanterre-i egyetem szociológia szakos hallgatójaként került – életét egészen odáig Franciaországban született nyugatnémet állampolgárként a két országban felváltva töltött időszakok határozták meg. (Szülei a náci Németországból menekültek Montaubanba. A család később visszaköltözött az eredeti hazába, ahol Daniel tizenhét évesen a sorozás elkerülése miatt választotta a német útlevelet.) Amint azonban elkövette azt a hibát, hogy átlépte a német határt, a francia hatóságok kitiltották az országból.
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
Emlékezés az aradi hősökre
Kik érted haltak »
Kicsoda Charlie Kirk, Trump titkos fegyvere?
A 31 éves evangéliumi keresztény influenszer, aki egyetemisták millióit mozgósította a választások előtt »