Amikor 1968 májusában Jean Genet hazatért hosszabb ázsiai útjáról, Jaques Derridával sétálgatva el volt ragadtatva a „diákforradalom” pusztításának nyomait viselő párizsi utcaképtől: „Ez egyszerűen gyönyörű!”. A lázadásokban a város eleganciáját látta, azok vezéralakját pedig „briliáns polgárpukkasztóként” méltatta.
A „kulturális forradalom” élén
Ebből a – nem csak a látható környezetre irányuló – rombolásból épített politikai pályát Daniel Cohn-Bendit, a ’68-as generáció, illetve a több országon végigsöprő diákmozgalmak két lábon járó szimbóluma. Az ominózus események epicentrumába a Nanterre-i egyetem szociológia szakos hallgatójaként került – életét egészen odáig Franciaországban született nyugatnémet állampolgárként a két országban felváltva töltött időszakok határozták meg. (Szülei a náci Németországból menekültek Montaubanba. A család később visszaköltözött az eredeti hazába, ahol Daniel tizenhét évesen a sorozás elkerülése miatt választotta a német útlevelet.) Amint azonban elkövette azt a hibát, hogy átlépte a német határt, a francia hatóságok kitiltották az országból.
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »
2018. 09.21. (XXII /38)
