A közelmúltban olyan személycserék történtek a Trump-kormányban a kül- és nemzetbiztonsági politika területén, amelyek felérnek egy váltóátállítással. Egyesek szerint „álomcsapat” formálódott, olyan tagokkal, akik sokkal jobban képviselik az elnök szándékait és kampányígéreteit, ezért kinevezésük is értelmezhetőbb, mint elődeiké volt. A kritikusok – és ők a hangosabbak – viszont azzal ijesztgetnek, hogy Trump „háborús kabinetet” állított össze:
az H. R. McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó helyére érkező John Bolton, a Rex Tillerson külügyminisztert váltó Mike Pompeo, valamint ez utóbbitól a CIA vezetését átvevő Gina Haspel mind „veszélyesen keményvonalasok”.
Az biztos, hogy a változások közvetlenül az iráni atomegyezmény sorsáról való döntés, valamint az Észak-Koreával tervezett történelmi csúcstalálkozó előtt nyomatékos üzenetnek is felfoghatók, amely a diktátoroknak, valamint a globalizmus és a külpolitikai engedékenység támogatóinak egyaránt szólhat. Nem hagynak kétséget afelől, hogy Trump szakítani akar az engedékenység évtizedek óta meghatározó, kudarcos külpolitikájával.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2018. 05.25. (XXII/21)
