Jamse Damore a Google legjobbjai közé tartozott. Huszonnyolc évesen doktorált a Harvard Egyetem rendszerbiológia szakán, kutató volt az MIT-n és munkatárs a Princeton Egyetemen. Egyike volt annak az 1 százaléknak, akiket a keresőóriás végül fölvett a több millió jelentkező közül, akik mind a világ egyik legmenőbb cégénél akartak dolgozni. Pont a híresen kemény felvételiztetés miatt volt számára és kollégáinak annyira irritáló, hogy a Google HR-osztálya mesterséges kvótákkal akarta csökkenteni a férfiak többségét a programozói és vezetői pozíciókban.
„Elmentem egy ilyen sokszínűség programra a cégnél, és totálisan megdöbbentem, annyira nem tudtam egyetérteni azzal, amit halottam. Próbáltam érvelni, de csak megszégyenítettek azzal, hogy szexistának bélyegezték az álláspontomat” – indokolta, miért döntött úgy, hogy egy kínai útról hazafelé megírja ezt a hatalmas vihart kiváltó dokumentumot. Ezt annak ellenére tette, hogy saját bevallása szerint liberális elveket vall, csak már nem bírt tovább csöndben maradni az észszerűség és normalitást felrúgó szabályok láttán.
Szerinte nemcsak őt, hanem környezetében még sokakat irritált ez a piaci, valamint szakmai szempontokat felülíró céges ideológia: „Sokan írtak nekem, hogy egyetértenek velem ebben a rendkívül fontos ügyben, csak nem akarnak a nyilvánosság elé lépni, mert félnek a cégen belüli megszégyenítéstől és a kirúgás veszélyétől. A Google politikai ideológiája egy olyan csöndet és zárt teret hozott létre, ahol már félünk egyes témákat felvetni és megvitatni. Az őszinte párbeszéd hiánya pedig a legsúlyosabb és legdiktatórikusabb része ennek az ideológiának” – fogalmazott a nyílt levél bevezetőjében Damore.
2017. 08.11. (XXI/32)
