A holokauszt-emléknappal, a jom hásoával vette kezdetét az az ünnepségsorozat, amelynek záróakkordjaként születésének 69. évfordulóját ünnepli Izrael állama. Ezen a napon megemlékeznek a soá hatmillió zsidó áldozatáról és az elesett ellenállókról. A sziréna hangjára az országban egy percre minden leáll: a járművek az utakon, az emberek a járdákon, és mozdulatlanul, lehajtott fejjel tisztelegnek az áldozatok emléke előtt.
A holokauszt-emléknapot követő hetedik nap a jom házikáron, vagyis az elesett katonák és a terrorizmus áldozatainak emléknapja. Ez a megemlékezés rendkívül érzékenyen érinti az egész országot, mivel a hadkötelezettség miatt szinte minden izraeli személyesen is érintett. A legtöbb embernek van olyan barátja vagy családtagja, akit az egymást folytonosan követő konfliktusokban veszített el, nem ritkán 18-20 évesen. Ezen a napon az érintettek ellátogatnak Jeruzsálemben a Herzl-hegyi temetőbe, és tiszteletüket teszik az áldozatok sírjainál. Idén 23 544 elesett katonáról emlékezett meg 9157 gyászoló szülő, 4881 özvegy és 1843 harminc év alatti árva.
Emlékesteket is tartanak, ahol fiatal és idős katonák beszélnek tapasztalataikról, veszteségeikről és azokról az elvesztett barátokról, akiknek emléke minden nap elkíséri őket. Az emlékezők fontosnak tartják a kívülállók számára is világossá tenni, hogy az elhunyt katonák népük békéjéért és biztonságáért áldozták életüket. Izrael soha nem volt az öncélú agresszió híve, csupán az őt érő terrortámadásokra igyekezett hatékonyan válaszolni, polgárai védelmében – hangsúlyozzák. Az emléknap során először a sziréna hangjára egyperces, majd másnap kétperces megállással és főhajtással adóznak Izrael hőseinek és a terror áldozatainak.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »