Meglepő módon a közvélemény-kutatások ez alkalommal nem tévedtek, és az erősorrend valóban nagyon szoros versenyben alakult ki. Az első és az utolsó (nagy) jelölt között mindössze négy százaléknyi volt a különbség: Emmanuel Macron 24,01 százalékot, Marine Le Pen 21,3, François Fillon 20,01, Jean-Luc Mélenchon pedig 19,58 százalékot szerzett. A számokat tekintve kirajzolódó térkép azt mutatja, hogy Marine Le Pen az ország keleti részében szerepelt jobban, az észak-keleti régiókban a népszerűsége 26 százalék felett volt. Emellett az ország középső részében is jó eredményt ért el – leszámítva Párizst és környékét –, 20 és 26 százalék között, egyértelműen gyengébb azonban a nyugati régióban, ahol 20 százalék alatt teljesített. A választási térképet megnézve érdekes összefüggésre mutatott rá Jacques Levy, a lausanne-i Ecole Polytechnique kutatója, aki szerint a Le Penre leadott régiók szerinti szavazatok majdnem teljesen megegyeznek az 1992-es Maastrichti Szerződésről tartott referendum „nem” szavazataival. Ehhez hasonlóan Macron ott szerepelt jól, ahol az 1992-es referendumon igennel szavaztak. Ez tulajdonképpen érthető, hiszen Marine Le Pen valóban erőteljesen euroszkeptikus programmal kampányolt, míg Macron pedig EU- és globalizációpártinak tekinthető.
A nagy kérdés persze az, hogy kinek hol vannak tartalékai a május 7-ei második fordulóra. 2002-ben Jean-Marie Le Pennek esélye sem volt a második fordulóban, hiszen a baloldali szavazók is felsorakoztak Jacques Chirac mögött, hogy megakadályozzák az FN akkori vezetőjének hatalomba kerülését. Chirac így több mint 80 százalékkal lett másodjára is elnök. A mostani helyzet sokkal összetettebb. A közös név ellenére Marine Le Pen nem apja politikáját viszi tovább, akit mellesleg még a pártból is kizáratott egy antiszemita megjegyzése miatt. Marine Le Pennek tehát lehetnek tartalékai a kihullott jelöltek szavazói között: egy friss felmérés szerint a szintén euroszkeptikus Jean-Luc Mélenchon szavazóinak 17-18 százaléka hajlandó lenne rá szavazni, több mint 30 százaléka pedig nem venne részt a választáson. Ennél sokkal nagyobb a szavazói hajlandóság a Fillon-táborban, amelyet az IFOP 30 százalék körül becsült. A kérdés persze az, hogy ez a jobboldali tábor mennyire veszi figyelembe François Fillon és Nicolas Sarkozy útmutatását, akik arra buzdították a Fillonra szavazókat, hogy a második fordulóban inkább Macronhoz forduljanak, hogy így elzárják a hatalomtól Le Pent. Nem biztos azonban, hogy mindez ennyire egyszerű. Jean-Marie Le Pen 2002-ben azzal vádolta Nicolas Sarkozyt, hogy kemény retorikájával a kampány során ellopta az FN szavazóinak egy részét. Ezt így nyilván nehéz lenne igazolni, de tény, hogy a két szavazótábor között van átfedés, és könnyen elképzelhető, hogy a jobboldal hagyományosan erős vidéki régióiban a pártvezetés intenciói ellenére a szavazótábor mégis Le Penre voksol majd.
„Cohabitation”
2017. 04.28. (XXI/17)
