A pápa beszéde két részből állt, a felszólalás első fele ideológiai, eszmei alapot adott, míg a második a gyakorlati tennivalókról is szólt, cselekvési programot kínálva. Ferenc egyszerre beszélt spirituális vezetőként és szenior politikai tanácsadóként az európai politikusokhoz.
Hol van Európa helye a világban? És mit képvisel Európa? – tette fel a kérdést az egyházfő. „Európa gazdagságát mindig a szellemi nyitottsága és az a képessége adta, hogy fel tudta tenni az alapvető kérdéseket az élet értelmével kapcsolatban. Az örökkévalóság érzése iránti nyitottság kéz a kézben járt – bár nem mindig feszültségek és hibák nélkül – az evilág iránti pozitív nyitottsággal. A mai jólét azonban úgy tűnik, hogy szárnyszegetté tette földrészünket, amely lesütött szemmel jár. Pedig Európa a világon egyedülálló módon az eszmék és szellemi értékek patrimóniumával rendelkezik, olyan kincsekkel, amelyek megérdemlik, hogy ismét szenvedéllyel és megújult erővel képviseljünk” – mondta a pápa, aki nem is nagyon titkolta, hogy szerinte „Európa egyedülálló értékeit”, kik és hol őrizték az elmúlt századokban. Amikor az egyházfő a kincsek „patrimóniumáról”, vagyis örökségéről beszélt, egy olyan latin szót használt, amely a katolikus egyház egyedülállóságát hivatott kifejezni. A „Patrimonium Petri” ugyanis az úgynevezett „péteri örökség”, amely a mindenkori római pápa (úgyis mint Krisztus helytartója) számára biztosítja az elsőbbséget. Ugyanez a fogalom politikai és jogi értelemben a világi hatalommal rendelkező Pápai Államot (a Szentszéket) jelöli, amelynek államfője természetesen szintén a római pápa.
Ferenc szerint a pápai vezetésű Európán belül értelemszerűen az univerzális szerepet betöltő várost, Rómát illeti az elsőség: „Európa eszméjének eredete alatt »az ember természetét és felelősségét értjük, az evangéliumon alapuló felebaráti kapcsolat lelkesedését, igazságra és jogosságra való vágyát, amelyet ezer-éves tapasztalat alakított ki«. Róma a maga univerzális szerepével ezt az élményt jelképezi, emiatt esett rá a választás, hogy ott került sor az Egyezmények aláírására. Mert… »itt fektették le a civilizációnk politikai, jogi és társadalmi alapjait«.”