Az Eb varázsától kiengedett európaiak milliói valószínűleg nem számítottak arra, hogy péntek reggelre az EU elveszíti Nagy-Britanniát. A szavazás napja hatalmas esőzéseket hozott Angliában, ahol városrészek kerültek percek alatt a víz alá. A kilépés mellett érvelők reménykedtek abban, hogy az eső is az ő malmukra hajtja a vizet, mivel az esőzések olyan környéken következtek be, ahol inkább a bennmaradás melletti érzület volt erősebb. Az utolsó napok eseményei is előre vetítették, hogy az eredmény szoros lesz. Az urnazárást követően csak egyetlen közvélemény-kutató cég adott közre adatokat, az ezzel foglalkozó más cégek túlnyomó része ugyanis annyira bonyolultnak tartotta a válaszok kiértékelését, hogy inkább nem készítettek előrejelzést. A YouGov, amely mégis közreadott ilyet, rögtön az urnazárást követően azt jósolta, hogy a maradásra leadott szavazatok győztek 52–48 százalék arányban. Ennek megfelelően Nigel Farage, a Nagy-Britannia kilépéséért kampányoló UKIP vezetője bejelentette, hogy valószínűleg a nemek győztek, a UKIP pedig folytatja a harcot. Reggelre azonban megfordult a helyzet, kiderült, hogy az arányok gyakorlatilag jók, csak pont fordítva: a szavazók 51,9 százaléka a kilépés, 48,1 százaléka pedig a maradás mellett voksolt.
A népszavazás következményei egyelőre beláthatatlanok. A kilépéspártiak ugyanis egy norvég modellnek nevezett megoldásban gondolkodtak, de valójában Svájc és Izland is hasonló módon működik együtt az EU-val. Mindhárom ország tagja ugyanis az úgynevezett Európai Gazdasági Térségnek, amely gyakorlatilag az EU közös piacának a kiterjesztése, hogy azok az országok is részt vehessenek benne, amelyek nem kívánnak a politikai unió tagjai lenni. Ez a megoldás tehát tökéletes lenne a távozni kívánó britek számára, ám nem biztos, hogy megkapják. A brüsszeli vezetők ugyanis büntetni akarnak; Jean-Claude Juncker első nyilatkozatában múlt pénteken azt üzente, hogy „a válás nem lesz baráti”.
Egy nem egységes királyság
2016. 07. 01. (XX/26)
