A brit politikai elit bal- és jobboldala is hajlamos úgy gondolkodni, hogy Nagy-Britannia 3,5 milliós muszlim lakosságának döntő többsége békésen éli meg hitét, és csupán elenyésző hányada szimpatizál a terrorizmussal.
A felmérés azonban mást mutat – derül ki Trevor Phillips ismert brit műsorvezető, az Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság korábbi elnöke elmondásából, aki az ICM Unlimited által frissen végzett kutatást vezette, és ismertette a Mit gondolnak ténylegesen a brit muszlimok című dokumentumfilmben, amelyet a múlt héten mutatott be a Channel 4 nevű csatorna.
Az emberek azt hiszik, hogy tudják, mit gondolnak a tőlük különböző társadalmi csoportokhoz tartozók, pedig sokszor egyáltalán nem is beszélgetnek velük. Az ICM munkatársai mélyinterjúkon keresztül igyekeztek felmérni a muszlimok gondolkodásmódját; kutatásuk során több mint ezer nagy-britanniai muszlimmal beszélgettek, majd adataikat további társadalmi csoportokban készített interjúkkal egészítették ki.
A szabad vallásgyakorlást és a brit identitást tekintve alig tértek el a muszlim és nem muszlim polgárok válaszai. Ám a felmérés az integráció szempontjából nem kecsegtet sok jóval: bár a muszlimok döntő többsége úgy véli, nem éri őket hátrányos megkülönböztetés a hatóságok részéről és a közintézményekben, 56 százalékuk keveredik nem muszlimokkal napi szinten, csupán 21 százalékuk látogat el nem muszlim otthonba évente legalább egyszer. Szintén 21 százalékuk soha nem járt még nem iszlámhívők otthonában.
A fizikai szegregációt társadalmi és gondolkodásmódbeli eltérések is kísérik. A muszlimok 52 százaléka gondolja úgy például, hogy a homoszexualitásnak illegálisnak kellene lennie, míg a társadalom többi részéből ezzel csak 20 százalék ért egyet. Az antiszemitizmus tekintetében is eltéréseket látni: a muszlimok 35 százaléka véli úgy, hogy a zsidóknak túl nagy hatalma van Angliában, míg a lakosság többi részének csak 9 százaléka osztja ezt a véleményt.
A megkérdezett muszlimok 39 százaléka – fiatalok és idősek egyaránt – egyetértett azzal, hogy a nő minden esetben engedelmességgel tartozik a férjének, míg a nem muszlimoknak csupán 5 százaléka. A poligámia iránt szintén relatíve nagy lelkesedést mutattak az idős és ifjabb iszlámhívők is; 35 százalékuk támogatta, hogy egy férfinek több mint egy felesége lehessen.
Elham Manea, a Zürichi Egyetem politikatudományi professzorasszonya a brit muszlim feleségek sorsát tanulmányozva megállapította, hogy lényegében teljesen ki vannak szolgáltatva férjüknek. Az iszlám nem ismeri a házasságon belüli erőszak vagy megerőszakolás fogalmát. Továbbá, ha a férfi elbocsátja feleségét, a nő elveszíti gyermekei feletti szülői felügyeleti jogát is. A gyerekekbe ezt a hozzáállást kiskoruktól belenevelik; az állami iskolákban rendszeres, hogy a muszlim kisfiúk utcalányokhoz hasonlítják fejkendő nélküli tanárnőiket.
A felmérésben részt vevő muszlimok egyharmada egyetértett a házasságtörést elkövetők megkövezésével, amit a nem muszlimok majdnem egyöntetűen elutasítottak. Ennek megfelelően a megkérdezett muszlimok 23 százaléka a saríát a brit törvények és bírósági döntések elé helyezi. Az Egyesült Királyságban ma 85 saría-bíróság működik, a brit törvényeket megkerülve.
A britek hagyományosan hisznek a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságában; ez a felmérés szerint a muszlimoknál sokkal relatívabb érték. 78 százalékuk tiltaná, hogy a prófétáról bármiféle, 87 százalékuk, hogy gúnyolódó képet közöljenek, és 18 százalékuk szerint elfogadható a Mohamed gyalázói elleni agresszió.
Az erőszakkal kapcsolatos kérdésekre titkosan, írásban és lezárt borítékban válaszolhattak a megkérdezettek. A muszlimok 6 százaléka szimpatizált a terrorizmus eszközeivel, 4 százalékuk magukkal az öngyilkos merényletekkel. Ez mintegy 100-200 ezer embert jelent, ami egyrészt ijesztő szám, másrészt rámutat, hogy a brit muszlimok 96 százaléka viszont nem támogatja az erőszakot. A brit muszlimok 34 százaléka értesítené a rendőrséget, ha valamelyik közeli hozzátartozója részéről dzsihádista tevékenységet gyanítana.
A brit muszlimok egy része, például a Muzulmán Testvériséghez kötődő Brit Muszlim Tanács elutasította a felmérés eredményeit, mondván: nem találják reprezentatívnak vagy tudományos minőségűnek a kutatást. Többen kifogásolták azt is, hogy főleg ázsiai muszlimokat kérdeztek meg, ami azt jelenti, hogy az áttért, „fehér” muszlimok alulreprezentáltak a felmérésben. Kisebbségekről felmérést készíteni azért is problémás, mert sokan félnek nyilatkozni, emellett nyelvi akadályok is felmerülhetnek. Az ICM igazgatója szerint viszont ez a kutatás a legszigorúbbnak számít a brit kormány nagy és drága felmérésein kívül. Ráadásul a telefonos helyett személyes interjúkat készítettek velük, ami hitelesebb képet ad.
A felmérés rámutatott, hogy jelenleg Nagy-Britanniában „nemzet lakik a nemzetben”, és hogy minél szegregáltabban él valaki, annál hajlamosabb az erőszak támogatására. A fiatalabb generáció véleménye csupán néhány kérdésben volt liberálisabb a 65 év felettiekénél. Phillips szerint a kormány és társadalom részéről egyaránt az integráció aktív, erőteljesebb elősegítésére van szükség a multikulturalizmus bukott politikája helyett, ugyanis a trendek maguktól aligha fognak változni.
2016. 04. 22. (XX/16)
