A hírügynökségek felvételein egyértelműen látszik, hogy Merkel legjobb esetben is csak feszeng az isztambuli Yildiz palota aranybevonatú trónusán, amelyen Erdogannal közös sajtótájékoztatójukat tartották, annak ellenére, hogy a látogatás több szempontból is szimbolikus volt. Merkel tisztában van vele, hogy a szeptember 5. óta Németországba érkezett 410 ezer bevándorló helyzete, akiknek száma minden nap legalább tízezer fővel növekszik, a tél közeledtével egyre nagyobb problémát okoz a német államnak. Így aztán, ha a folyamatot megállítani nem is lehet, legalábbis lassítani kell.
Erdogan két héttel ezelőtti brüsszeli látogatása és az általa megfogalmazott kritika, mely szerint az unió nem veszi ki a részét kellőképpen a menekültek ellátásából, halló fülekre talált. Merkel „ajándékcsomagjának” egyik eleme ugyanis egy 3 milliárd eurós segélycsomag, amelyet az unió a Törökországban élő 1,7 millió menekült helyzetének javítása érdekében nyújtana Ankarának.
A tárgyalások során a német kancellár kifejezésre jut-tatta, hogy a pénzt nem kizárólag a menekültek életminőségének javítására adnák. Cserébe elvárják, hogy azt a határok védelmének erősítésére is felhasználják, hogy a jelenleg a török határon át Görögország irányába áramló tömeg a legjobb esetben kis csoportokra mérséklődjön.
Erdogan azonban nem elégedett meg az anyagi segítséggel, egyértelműen érzékeltetve, hogy a menekültek kérdése olyan ütőkártya a kezében, amelynek kijátszása igen kellemetlen helyzetet teremthet Nyugat-Európa számára. A tárgyalások során kifejezte, hogy elsődleges céljának tartja a török állampolgárok szabad utazásának elősegítését. „Semmilyen megállapodást nem fogunk aláírni, amennyiben nem történnek lépések Schengennel kapcsolatosan, illetve ha a török állampolgárok számára nem garantálják, hogy vízum nélkül
utazhatnak be Európába” – mondta el Erdogan a német kancellár látogatása előtt a TGRT Haber török hírügynökségnek, hangsúlyozva, hogy a követelés nem új, azt már a Szíriában kialakult konfliktus előtt is folyamatosan hangoztatták. Nyilván akkor senki nem foglalkozott érdemben a kéréssel.
Merkel a megbeszélések során ígéretet tett arra, hogy elősegíti a törökök vízummentességének bevezetését a legtöbb tagországba, amelyre így az eredetileg tervezett 2017 helyett már 2016-ban sor kerülhet, illetve arra is, hogy támogatni fogja a tárgyalások újraindítását Törökország uniós felvételéről is. A vízummentesség feltétele ugyan az lenne, hogy a Törökország irányából illegálisan érkező bevándorlókat a törököknek vissza kellene fogadniuk, ám egyelőre úgy tűnik, olyan komoly a helyzet, hogy ennek a feltételnek a véglegesítése Merkel oldaláról csak kérés, míg a török vízummentesség minél előbbi bevezetése a törökök oldaláról alapvető feltétele a megállapodásnak.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy mindez annak ellenére történik, hogy alig pár héttel ezelőtt Merkel még úgy nyilatkozott: Törökországnak, amely jelenleg nem ismeri el egy valóban uniós tagállam, Ciprus határait, nem kellene teljes jogú uniós tagállammá válnia, hanem elég, ha „kiemelt partnerország” lesz, amely rendelkezik ugyan bizonyos jogokkal, ám nem tagja a közösségnek. Egyértelmű tehát, hogy a helyzetet Merkel is egyre kevésbé tudja kontroll alatt tartani, annak ellenére, hogy kifelé még mindig a nyitott határok és a „mindenki jöhet” politika érvényesül.
A német kancellár nyilván tisztában van azzal, hogy a bevándorlóügy, amelynek ilyen mértékűre duzzadásában oroszlánrésze volt, akár a posztjába is kerülhet. Osztatlan sikert ugyanis már saját párttársai között sem arat sem a nyitott határok, sem a könnyített menedékkérelmek kérdése – egyre többen vetik fel a CDU-n belül is, hogy nem is biztosan az ördögtől való a határokra telepített kerítés. (Kapcsolódó cikkünket lásd a következő oldalon.)
Merkel törökországi látogatása egyértelműen jót tehet Erdogan választási kampányának, annak ellenére, hogy az uniónak sokkal jobb szolgálatot tehetne egy szekuláris politikus Törökország élén. Merkelnek eléggé nehéz dolga lesz, mivel egyáltalán nem biztos, hogy az ígéretcsomag tartalmát a többi tagállam is elfogadja. Törökország uniós csatlakozását ugyanis többen ellenzik. Ciprus érthető okokból teljesen elzárkózik, és ebben élvezi Franciaország és Ausztria támogatását. A 3 milliárdos pénzinjekció is csak Merkel egyéni értelmezése, jelen pillanatban a javaslat a legjobb esetben is 500 millió eurónál tart – a 3 milliárd eléréséhez a tagállamoknak összébb kell húzniuk a nadrágszíjat. Ezzel Erdogan is tisztában van – sietett is minél hamarabb kifejezni, hogy nincs ínyére az unió „kétszínűsége”; így a törökök oldaláról sem egyértelmű, hogy tartani fogják-e magukat a megállapodáshoz.
2015. 10. 22. (XIX/43)
