Még napjainkban is éles vitát robbantott ki a román sajtóban az az alapvető kérdés, hogy mi okozta a Ceausescu-rendszer bukását: forradalom vagy egy jól szervezett, esetleg külföldről is támogatott puccs. Ahogy távolodunk az időben, egyre tisztábban lehet látni, hogy az 1989 decemberében lezajlott eseménysorozat nem a spontán népharag kitörése volt, hanem irányított, tervezett akció – állítja Kolumbán Gábor politológus, rendszerelméleti szakember. Ha megnézzük az arab tavasz eseményeit, szinte kísértetiesen hasonló forgatókönyveket látunk, amelyek a spontaneitás, a demokrácia iránti olthatatlan szomj köntösébe vannak öltöztetve – véli a székelyudvarhelyi politológus. „A bukást előre lehetett prognosztizálni már a szocialista blokk országaiban zajló események alapján, de nem abban az évben, mert azt mi sem gondoltuk, hogy Gorbacsov nyári látogatása után ilyen hamar összeomlik minden. Negyven évvel a háború után még jegyrendszer volt, a titkosszolgálat mindent és mindenkit figyelt, és itt, ahol mindenki a túlélésre játszott, nem volt semmilyen komoly ellenzéki vagy forradalmi hangulat. Mindenki berendezkedett a diktatúra egyre gyengülő szabályai szerint, és ha nem is a legvidámabb kelet-európai barakként, de mi vidáman éltünk azzal, amink volt.”
A politológus hangsúlyozza: a legtöbb kelet-európai országban „bársonyos” vagy „palotaforradalom” zajlott, azaz a kommunista elit egy része felismerte, hogy változásra van szükség, és tárgyalni kezdett az ellenzékkel. A rendszerváltozások egyik eleme volt, hogy a re-formpárti kommunisták kiszorították a hatalomból a keményvonalasokat. Kolumbán Gábor szerint Romániában Ceausescu még a saját pártján belüli ellenzékét is annyira elnyomta, hogy az nagyon gyenge volt, így a harmadvonalból tört fel az új generáció. Jellemző, hogy Gorbacsov látogatásakor is elterjedt a pletyka: nem volt olyan értelmiségi pártember, akivel érdemben tudott volna tárgyalni a főtitkár, csak Ion Iliescu, de a találkozás tényét a későbbi elnök rendre cáfolta. A hangulat megvolt egy forradalomhoz, de a titkosszolgálat is pontosan érzékelte mindezt, és ha nem enged némi mozgásteret, és nem engedi a szabad információáramlást, akkor nincs forradalom – állítja a szakember.
A román sajtóban időről időre felmerül a Ceausescu-bankszámlák sorsának kérdése, és ilyenkor még az oknyomozó újságírók is arra a következtetésre jutnak, hogy talán 20-30 év múlva fény derülhet a banktitokra, már ha egyáltalán voltak bankszámlák külföldön – mondja Ferenczi Zsolt újságíró. Ezt a mítoszt éppen a későbbi mítoszvadász, Dan Voinea, a Ceausescu-per egykori ügyésze indította útnak. Ő vetette fel a december 25-ei per során, hogy Ceausescunak 400 ezer dollárja van külföldi bankszámlán. Erre a házaspárt elítélő bíró szinte azonnal rálicitált, ő már 400 millióról beszélt, amit állítólag különböző svájci számlákon helyeztek el. Ceausescuék a per idején bizonyítékokat követeltek, azt állítva, hogy semmiféle bankszámlájuk nincs külföldön. Végül Ion Iliescu pert szervező emberei erre még rátettek egy lapáttal: a vád és az ítélet Bukarestben kiegészült egy ötödik ponttal. A kivégzés után a tévében már azt olvasták fel, hogy azért is ítélték halálra a diktátort, mert el akart menekülni az országból, hogy felvegye a külföldi számláin lévő egymilliárd dollárt.
2015. 10. 22. (XIX/43)
