Tekintettel arra, hogy jellegénél fogva minden egyház kapcsolatba kerül a nagyközönséggel, a készülő törvény ellenőrzése alá vonná az összes vallási vezetőt – imámokat, rabbikat, lelkészeket és papokat – a szigetországban. A tervezet szerint a regisztráltak számára képzést és tanácsokat is fog adni az erre létrehozott szervezet. Az ősszel tárgyalandó törvénytervezet valószínűleg sokaknál kiveri majd a biztosítékot, a kormány ugyanis egy olyan területen kíván beavatkozni, amely az angolszász demokrácia ékköve: a vallásszabadság kérdésébe.
A törvénytervezet szándéka ugyanakkor érthető: a belügyminisztérium ezzel a rendelkezéssel kíván fogást találni azokon az imámokon és muszlim gyűlöletprédikátorokon, akik az uniós és helyi törvényekkel visszaélve mérgezik a helyi fiatalságot. Az Egyesült Királyság éppen a múlt héten végzett két, az ISIS soraiban harcoló brit állampolgárral egy dróntámadásban. Az egyikük, Reyaad Khan a cardiffi al-Manar mecsetben radikalizálódott, két hírhedt gyűlöletprédikátor – Muhammad Mustafa al-Mukri és Ali Hammuda – hatására. Egy másik ismert muszlim prédikátor – Usman Ali – befolyása mutatható ki Lee Rigby egyik gyilkosának életében. (Rigbyt fényes nappal ölték meg Londonban, először autóval elütötték, majd levágták a fejét.) Usman Ali a helyi kórház káplánja, illetve egy közösségi központ vezetőségi tagja volt.
A törvénytervezetet előkészítő dokumentum több, közelmúltbeli ügyre is kitér, ahol a helyi hivatalos szervek nem álltak a helyzet magaslatán. A legismertebb ügy a trójai falóként elhíresült eset, amikor muszlim elkötelezettségű emberek állami iskolákat akartak iszlamizálni Birminghamben. (A muszlim faló. Hetek, 2014. március 28.) A dokumentum szerint „abból, ahogyan a rendőrség a rotherhami és a trójai faló eseteket kezelte, az látszik, hogy a hatóság nem volt tisztában azzal, hogyan működnek az elszigetelt közösségek, illetve az a félelem, hogy rasszistának bélyegzik őket”. Ez a helyzet viszont elfogadhatatlan – állapítja meg a dokumentum –, „a jövőben biztosítani fogjuk, hogy a rendőrségnek több ismerete legyen a szélsőséges viselkedésről”.
A kormány elszántsága jól érthető annak fényében, hogy nemrégiben David Cameron a nácizmushoz hasonlította a szélsőséges iszlám jelentette veszélyt, „a mi generációnk harcának” nevezve az ellene folyó küzdelmet. A dokumentum ennek megfelelően definiálja is a szélsőségesség fogalmát: szélsőségesnek tekinthető
„a hangos és aktív ellenkezés az olyan brit értékekkel szemben, mint a demokrácia, a jog uralma, a személyi szabadság, a más vallásokkal szembeni tisztelet és tolerancia”. Ehhez hasonlóan szintén a szélsőségesek közé sorolják azokat, akik a fegyveres erők tagjainak halálát kívánják.
A dokumentum több megnevezett szervezetet is szélsőségesnek minősít, többek között a Muszlim Iskolák Egyesületét, amelynek köze volt a trójai faló akcióhoz, valamint a Muszlim Testvériséget, amelyről a kormány külön tanulmányt készített. A most nyilvánosságra került dokumentum szorosan kapcsolódik egy, a Telegraph által már márciusban nyilvánosságra hozott stratégiához, amely megvonná a szociális segélyeket azoktól, akik nem akarnak angolul megtanulni, felülvizsgálná a saría bíróságok működését, és megtiltaná, hogy a radikálisok bármilyen módon részt vegyenek a gyerekek oktatásában. Bár ez a stratégia még nem került a parlament elé, ebben az évben érzékelhető fordulat állt be a kormány stratégiájában. „Túl sokáig voltunk passzívan toleráns társadalom, azt mondva a polgárainknak, hogy amíg a törvényeket betartják, békén hagyjuk őket. Ez a kormány leszámol ezzel a téves megközelítéssel” – nyilatkozta nemrégiben David Cameron.
A törvénytervezet kapcsán a nagy egyházak még nem nyilatkoztak, de katolikus oldalról világossá tették, hogy ellenállnak papjaik állami ellenőrzésének. A Mecsetek és Imámok Nemzeti Tanácsadó Testülete (MINAB) arra figyelmeztette a kormányt, hogy „az állam ne avatkozzon be vallási és teológiai kérdésekbe”.
Családegyesítés
2015. 09. 18. (XIX/38)
