Áfaemelés a turisztikai szektorban, társaságiadó-emelés, energiaszektor-privatizáció, munkaerőpiaci reform, új hivatal az adótartozások behajtására, a nyugdíjrendszer teljes átalakítása – többek között ezek azok a pontok, amelyeket az a kíméletlen költségvetési megszorításcsomag tartalmaz, amelynek elfogadásával Görögország újabb hitelt kaphat az eurózóna trojkától. Újabb elem a megállapodásban, hogy a görögöknek 50 milliárd eurónak megfelelő eszközt kell elhelyezniük egy befektetési alapban a privatizáció és hitel-visszafizetés lehetővé tétele érdekében. Ennek része lesz az Európai Stabilitási Mechanizmusból mintegy 25 milliárd euróval feltőkésített görög bankrendszer is.
Így vált teljessé Alekszisz Ciprasz megszégyenülése, akit az év elején úgy választottak meg kormányfővé, hogy a korábbi, megszorítási politikát képviselő kormánnyal ellentétes irányvonalat képvisel majd. Az unió ezt a vonalat nem támogatja, viszont könnyen meglehet, hogy a megállapodás, amit Ciprasz hétfőn elfogadott Brüsszelben, megbukik a görög parlamentben, ami tovább mélyíti a még amúgy sem teljesen megoldódott válságot. A német sajtó már most azon tanakodik, vajon lemond-e Ciprasz, amennyiben szerdán a görög parlament nem fogadja el a nevükben hozott döntést.
Ha ez nem is következik be, lehetséges, hogy mégis kormányátalakításra kerül majd sor, ugyanis Ciprasz már hétfőn kijelentette, hogy senkinek nem fog „kést szorítani a torkához” aki a döntéssel nem tud együttműködni, nyugodtan elhagyhatja jelenlegi posztját. A németek kellően optimisták, szerintük a görög társadalom legalább 70 százaléka támogatja a megszorítási csomag elfogadását – ennek viszont egyértelműen ellentmondani látszik a nemrégiben rendezett népszavazás, amelyen pont ezzel ellentétes eredmény született.
Erőfölényben
Meg kell viszont támogatni a döntést a német választók előtt, ugyanis számukra is hátborzongató az az erőfölény, amellyel Angela Merkel igyekszik pontot tenni a kialakulóban lévő válság végére. Németország a döntés átvitelével egyértelművé tette, ki gyakorolja a valódi hatalmat az Európai Unióban. Az eurózóna kisebb gazdaságai, például Finnország és Szlovákia tiltakozása ellenére egyeztek meg ugyanis a görögökkel az újabb mentőcsomagban, amit annak ellenére csak az Európai Központi Bank, illetve az Európai Stabilitási Mechanizmus keretein belül lehet megvalósítani, hogy a németek ragaszkodtak az IMF részvételéhez is. A Reuters hírügynökség azonban kedden közzétett egy kiszivárogtatott IMF-jelentést, amelynek alapján egyértelmű, hogy a valutaalap nem fog részt venni a görögök segélycsomagjában, mivel nem adhat pénzt olyan országnak, amely bizonyítottan képtelen visszafizetni a kapott kölcsönt – Görögország adóssága pedig olyan mértékű, hogy az IMF saját szabályrendszerének felrúgása nélkül nem tud részt vállalni az újabb mentőcsomagból. A dokumentumban szerepel egy 30 éves hitelfizetési moratórium lehetősége is, amelyet a szakértők annak érdekében vezetnének be, hogy a görög gazdaság talpra tudjon állni. Olyan hosszú lejáratú támogatásokat is tartalmaz, amelyek tovább élénkíthetik a gazdaságot.
Annak ellenére, hogy a hitelezők már vasárnap tudtak az IMF-dokumentumról, inkább úgy döntöttek, hogy a szőnyeg alá söprik azt, és megkötik az egyezséget. Még úgy is, hogy valójában az eurózónán belül sem aratott osztatlan sikert. Finnország és Szlovákia egyértelműen kijelentette, hogy nem kívánnak saját pénzből segíteni a görögöknek, akik hiába igyekeztek eddig minden reformot megvalósítani annak érdekében, hogy a 2010-ben és 2012-ben kapott segélyeket vissza tudják fizetni – azok szinte semmilyen pozitív eredménnyel nem jártak a gazdaságra nézve, holott Írország, Spanyolország, Portugália, Finnország és a többiek már mind nagyjából visszafizették a kapott kölcsönt, míg Görögország egyre mélyebbre csúszik az adósságba. Ennek oka többek között az, hogy a görögök saját erőből igyekeztek gazdaságot fejleszteni, a reformok útján ugyanis a segély nagy részét adósságszolgálatra kellett fordítaniuk (erről lásd keretes írásunkat), míg a többi államnak a kipukkant ingatlanlufik hatásait kellett „csak” kiküszöbölnie a segéllyel.
2015. 07. 17. (XIX/29)
