Az utóbbi években a közel-keleti nők új generációja kezd megjelenni, a képzett és karrierorientált nőké. Annak ellenére viszont, hogy egyre több fiatal lány szerez különböző szakterületeken egyetemi diplomát, a munkát vállaló nők aránya továbbra is messze elmarad a férfiakétól. A szaúd-arábiai egyetemeken végzetteknek például 60 százaléka nő, de közülük csak 15 százalék dolgozik. Ennek ellenére a szaúdi Munkaügyi Minisztérium jelentése szerint számuk rohamosan nő: 2010-ben csak 55 ezer nő dolgozott a privát szektorban, 2013 végére már több mint 454 ezer. Az Egyesült Arab Emírségek állampolgárai számára ingyenes a felsőoktatás, és a tanulmányok befejezése után segítséget is kapnak az elhelyezkedéshez. Szemben sok, többnyire konzervatívabb öbölmenti országgal, az arab emírségben a nők többféle területen is elhelyezkedhetnek, mint például a hadseregben, a rendőrségnél, a médiában vagy a divatszakmában. Ugyanakkor a tanult és dolgozó nők a munkavállaló korú lakosságnak még csak 10 százalékát teszik ki.
Nem csoda, hiszen a férfidomináns kultúrával rendelkező arab országokban nem könnyű női karriert befutni. A nők esetében továbbra is fennállnak a képességeiket, tudásukat és hatékonyságukat megkérdőjelező sztereotípiák. Viszonylag sok nő dolgozik alap- és középszintű pozíciókban, de kevesen töltenek be vezetői állásokat, akár állami, akár helyi vagy családi vállalkozásról van szó. Még az ezen a területen legfejlettebb arab országokban sem könnyű a gyengébbik nem tagjaként sikert elérni.
Ritka a rugalmas munkaidő, a szülési szabadság csupán hat hétre korlátozódik. Szaúd-Arábiában a nők a mai napig nem vezethetnek autót, ami megakadályozza, hogy eljussanak a munkahelyeikre. A szaúdi törvények szerint egy nő gyakorlatilag egy férfi családtag „gyámsága” alatt áll, tőle kap engedélyt többek között az utazásra vagy éppen a munkavállalásra. Sok konzervatív család nem tartja jónak azt sem, hogy női tagjaik olyan férfiakkal vannak egy légtérben a munkahelyen, akik nem tartoznak a családhoz.
Nem meglepő tehát, hogy egy közel-keleti nő, ha sikeres vállalkozó szeretne lenni, Nyugaton próbál szerencsét, hiszen ott a társadalmi berendezkedés mellett a gazdasági feltételek is sokkal jobbak. A palesztin-libanoni származású Rasha Khouri néhány éve költözött Bejrútból Londonba, nagyrészt a jobb üzleti lehetőségek miatt. Szülőhazájában sikeres luxusdivat-webáruházat üzemeltetett, de a gyenge libanoni infrastruktúra, a lassú és drága internet, a tőke és a politikai stabilitás hiánya gátolta a cég növekedését.
Reem Acra, akinek ruháit ma már olyan hírességek viselik a hollywoodi díjátadó gálákon, mint Angelina Jolie vagy Jennifer Lopez, 20 évesen, 1983-ban költözött New Yorkba a polgárháború sújtotta Libanonból. Családja támogatását élvezve az egyik legnehezebb üzletágba, a divatszakmába fogott bele, ahol viszont a siker érdekében keményebben kellett dolgoznia, mint férfi munkatársainak.
Hasonló élményekben volt része az iraki származású építészmérnöknek, Zaha Hadidnak, akinek a nevéhez olyan futurisztikus épület-komplexumok fűződnek, mint a 2012-es londoni olimpiai játékokra felépített Vízi Centrum vagy a 2022-es katari focivébé stadionjának terve. Nemcsak nőként, hanem bevándorló munkavállalóként is komoly harc által vívta ki az elismertséget a szakmában. „Amikor végre női mivoltomat elfogadták, az arab mivoltom jelentett problémát” – emlékszik vissza azokra az időkre, amikor 20 éve egy pályázaton elnyert díját visszavonták, mert külföldi volt. Az 1990-es években cége anélkül, hogy egyetlen tendert elnyert volna, egyik tervet készítette a másik után. A látszólag eredménytelen munka azonban olyan tapasztalathoz juttatta, amely ma az alapját biztosítja építészeti remekeinek, és 2004-ben első nőként nyerte el a Pritzker-díjat.
Renée Ahee, az Arab-Amerikai Nők Üzleti Tanácsának vezetője szerint sem könnyű a Nyugatot választó közel-keleti nők helyzete. A megpróbáltatás sok esetben már otthon kezdődik, mielőtt külföldre költöznének. Családtagjaik ugyanis gyakran nem támogatják őket abban, hogy saját vállalkozást indítsanak, ezzel szemben a fiúk minden segítséget megkapnak. Azok a nők, akik külföldön keresik a boldogulásukat, úgy gondolják, hogy felelősségük túlmutat saját maguk és az üzletük iránti felelősségen. Meggyőződésük szerint azoknak a fiatal közel-keleti nőknek az útját készítik elő, akik külföldön vagy akár szülőhazájukban szeretnének karriert építeni.
2015. 05. 29. (XIX/22)
