„A támadás antiszemita jellege bizonyítottnak tűnik” – jelentette ki Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter a múlt heti agressziót követően. Az áldozatok, egy 21 éves férfi és egy 19 éves nő, azért váltak az atrocitás célpontjaivá, mert – ahogyan támadóik megfogalmazták – „a zsidóknak, azoknak van pénzük”, és „nem teszik bankba”. Ugyanebből az indokból rabolta el, majd kínozta halálra Ilan Halimi zsidó fiatalembert 2006-ban a „barbárok bandája” nevű csoport, summás váltságdíjat remélve az áldozat „gazdag, hiszen zsidó”családjától. (Életfogytiglan a gyilkosnak. Hetek, 2009. július 17.)
Az eset élénk reakciót váltott ki az antiszemitizmus jelenségét vizsgáló szakemberek körében. Michel Wieviorka francia szociológus például a Le Nouvel Observateur hírportálnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy a zsidóság és a pénz összefonódásának sztereotípiája nem új keletű, „már az antiszemitizmus előtt” létezett, gyökerei az antijudaizmusig nyúlnak vissza. Mikor a pénz még nem adott okot a gyűlöletre, ott volt a vallás: a keresztények az „istengyilkos nép” vádjával bélyegezték meg a zsidókat, mivel „megölték Jézust, és nem akarták elismerni az új vallást”. A középkorban azután különböző, pénzzel kapcsolatos funkciók ellátásának keretei közé szorították őket, ami akkoriban megvetett dolognak számított. Ettől fogva kezdték ráaggatni a zsidó közösségre a „kapzsi” és a „fösvény” jelzőket. Ezek a vádak a 19. században, a kapitalizmus megjelenésekor törtek újra felszínre. A klisé világméretű összeesküvés-elméletté nőtte ki magát. Valójában ekkor alakult ki a tulajdonképpeni antiszemitizmus ideológiája: a zsidóság fajként való megkülönböztetése, valamint feltételezett szerepe a világuralmi törekvésekben – fejtegeti Wieviorka.
Gerald Krefetz történész Jews and Money – The Myths and the Reality (A zsidók és a pénz – Mítoszok és valóság) című könyvében egy mondatban összegzi a gazdasági jellegű antiszemitizmus eszméjét: a zsidók „ ellenőrzik a bankokat, a pénztartalékokat, a gazdasági és az üzleti tevékenységeket – a közösségét, az országét, a világét.”
Wieviorka azonban leszögezi, hogy a zsidóság jelenlétét nem lehet csupán a bank és a pénzügy szférájára korlátozni. Az ipari forradalom korszakában például a munkásosztály fontos bázisát képezték a zsidók, különösen Lengyelországban.
Bár Franciaországban sok híve akad az úgynevezett „új judeofóbiának”, amely a radikális anticionizmus álarca mögé bújik, a gazdasági jellegű antiszemitizmus továbbra is erősen jelen van a társadalomban – írja a Le Figaro című francia napilap. Elég, ha a kétes hírnevű humorista, Dieudonné szövegeire gondolunk, amelyekben számos utalás található a „szervezett közösség” és az üzleti szféra között húzódó kapcsolatról. (Humorbojkott. Hetek, 2014. január 17.)
Az említett sztereotípia leküzdésére vállalkozott Wieviorka idén megjelent könyvében (L’antisémitisme expliqué aux jeunes – Antiszemitizmusról fiataloknak), amelyben olyan kérdéseket feszeget, mint például a bevándorló fiatalok fogékonysága az antiszemitizmus iránt, a „holokausztbiznisz” vagy az antiszemitizmus és az anticionizmus közötti különbség. A szociológus hangsúlyozza, hogy már az iskolában el kell kezdeni a témával kapcsolatos felvilágosítást, mivel „nehéz meggyőzni azokat, akik már erős meggyőződéssel rendelkeznek valamiről”.
A „zsidó, tehát gazdag” – előítélet elleni harc jegyé-ben készített dokumentumfilmet a francia Sasha Andreas Jews got money (A zsidóknak van pénze) címmel. A film a New York-i zsidóságon belüli szegénység kérdését vizsgálja. Megállapítása szerint ötből egy ember a szegénységi küszöb alatt él. Ezt az elszegényedett réteget főként a holokauszt túlélői, volt szovjet bevándorlók, hivatalos iratokkal nem rendelkező izraeli fiatalok, valamint számos olyan család alkotja, akiket súlyosan érintett a gazdasági válság.
„Azt szerettük volna szemléltetni, ami egyébként nyilvánvaló: a szegénység ebben a közösségben is létezik” – magyarázta a film producere, Anna Heim a francia BFMTV hírportálnak. Bár a dokumentumfilm 2012-ben elkészült, az anyag terjesztése számos akadályba ütközött úgy Franciaországban, mint Izraelben. Az alkotók úgy vélik, ez a „megbélyegzéstől való félelemnek” tudható be, valamint annak, hogy ezek az emberek „szégyellnek segítséget kérni”. Jelenleg interneten keresztül érhető el és vásárolható meg az anyag. A film készítői a Les Juifs ont de l’argent (A zsidóknak van pénzük) című blog keretein belül azon igyekeznek, hogy az effajta előítéleteket történelmi hátterük bemutatásával lerombolják.
2014. 12. 12. (XVIII/50)
