Az Európai Unió külső határainak kezelése, nemzeti határőrök kiképzése, kockázatelemzés – ezek a legfőbb feladatai az Európai Határőrizeti Ügynökségnek (Frontex). Az alig egy évtizede létrehozott szervezetnek eleinte nem sok figyelmet szenteltek Brüsszelben, ám az elmúlt években meghatározó szerephez jutott az illegeális bevándorlók uniós határokon való feltartóztatásában. A legtöbb menekültet a Földközi-tengeren, valahol Líbia és Olaszország között fogják el: az olasz parti őrség szinte naponta bukkan újabb és újabb, illegális emberi szállítmánytól roskadozó hajókra. A szíriai háború és az Iszlám Állam (IS) terrorhadjárata óta a török–görög határon is megsokasodtak a menekültek, bár a Frontex hatékony működésének eredményeként a próbálkozóknak csak egy töredéke jut be Európába. A határátkelők, akiknek végső célpontja többnyire Anglia vagy Németország, gyakran az életüket kockáztatva vágnak neki az útnak.
A probléma mélységét jelzi, hogy júliusban csak Németországban közel húszezren kérvényezték a menekültstátuszt (ez messze a legmagasabb szám az elmúlt húsz évben), és az idei év végéig összesen kétszázezer menekült érkezésére számítanak a német hatóságok. A Der Spiegel elemzése szerint a megdöbbentő számadatok, az Európa-szerte szaporodó zsúfolt befogadóközpontok és az emberekkel teli rozzant csónakok özöne jelzi: elérkezett az idő az uniós határpolitika átgondolására.
A menekültkérdés Európában többnyire egy-egy drámai esemény következtében került a figyelem központjába, például akkor, amikor tavaly októberben felborult egy illegális bevándorlókat szállító hajó a Szicíliai-csatornán. A közel négyszáz ember életét követelő, „lampedusai katasztrófaként” emlegetett tragédiát követő beszédében Joachim Gauck német elnök felszólította az Európai Uniót, hogy legyen befogadóbb, és változtasson menekültügyi politikáján. Úgy tűnik azonban, hogy habár az öreg kontinensen sokan éreznek együtt a veszélyes útra vállalkozó, hányattatott sorsú emberek ezreivel, az európai vezetés hozzáállása a menekültkérdéshez nem igazán változott a szerencsétlenség óta.
Jelenleg nincs rá mód, hogy a szíriai, iraki és nyugat-afrikai menekültek legújabb hulláma legálisan Európába jusson. Márpedig ahhoz, hogy menekültstátuszért folyamodhassanak, a bevándorlóknak először valamilyen illegális úton-módon (csempészhajón, teherautó rakományaként vagy repülőn, hamis útlevéllel) át kell lépniük az uniós határt. Attól való féltében, hogy az engedékenyebb határellenőrzés még intenzívebb bevándorláshoz vezetne, Európa szigorított: a Frontex tavaly rendőrségi felügyelettel, drónokkal és műholdas megfigyeléssel korszerűsítette a határok ellenőrzését.
Tény, hogy ez az elzárkózás sorozatos halálesetekhez vezet az uniós határok mentén. Egy friss kimutatás szerint az elmúlt tizennégy év során több mint huszonháromezer ember vesztette életét, mialatt megpróbált Európába jutni.
Ráadásul a különböző segélyszervezetek munkatársai további sajnálatos eseményekről is beszámoltak az uniós határok menti befogadóközpontokból. Úgy hírlik, Görögörszágban a parti őrség tagjai becstelenül bánnak a migránsokkal, Magyarországon az orvosok szisztematikusan benyugtatózzák, a marokkói katonák pedig gyakran inzultálják, verik és megalázzák az uniós határok menti menekülttáborok lakóit. Az ilyen és ezekhez hasonló – európai értékrend számára elfogadhatatlan – incidensek hivatalosan a Frontextől függetlenül, mégis az ügynökség fennhatósága és befolyása alatt álló területeken történnek.
Néhány évvel ezelőtt a Közel-Keletről érkező menekültek még a szárazföldön is eljuthattak Európába, a Frontex biztonsági intézkedéseinek következtében azonban 2012-ben egy tíz kilométeres biztonsági kerítéssel lezárták a görög–török határt az illegális bevándorlók elől. Emiatt aztán ebből az irányból is egyre több menekült próbálkozik a veszedelmes tengeri útvonallal. Tavaly minden eddiginél több, közel huszonötezer illegális bevándorló tett kísérletet ily módon a régióba való bejutásra, és az elmúlt két évben kétszáznál is többen haltak meg az Égei-tengeren való átkelés során. Olyan eset is előfordult, hogy a görög parti őrség visszakényszerített egy menekültekkel teli ladikot a tengerre, ahol az utasok mind odavesztek.
Törökországba a szír polgárháború kezdete óta több mint egymillió menekült érkezett. A török kormány körülbelül egyharmaduknak biztosít átmeneti menedékszállást, élelmiszer-ellátást és oktatást, az újonnan érkezettek azonban már nem számíthatnak állami segítségre. Sokan az éj leple alatt a bolgár határon próbálnak az unióba szökni, ám – beszámolók szerint – a kutyákkal járőröző határrendészet többnyire elkapja, megveri, majd visszatoloncolja őket Törökországba. A hatályos jog alapján az Európai Unió tagállamai kötelesek lennének minden menekült kérelmét egyénileg elbírálni, csakhogy a határ menti országok többnyire fittyet hánynak erre a szabályra, a menekülteket pedig egyszerűen visszaküldik oda, ahonnan jöttek.
A nyugati sajtóban a magyarországi idegenrendészeti fogdák is elhíresültek. Néhány éve nagy port kavart, hogy az őrök Rivotrillel nyugtatózták be a fogva tartott menekülteket, akik nagyon hamar rászoktak az erősen addiktív gyógyszerre. Egy volt fogoly azt mesélte, hogy a biztonsági őrök éjszakánként celláról cellára járva kényszerítették a menekülteket a szer lenyelésére. Erre a jelenségre 2011-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) is felhívta a figyelmet, a híreket pedig később Szabó Máté ombudsman is megerősítette. Szabó akkor úgy nyilatkozott, hogy a nyírbátori idegenrendészeti fogdán a körülmények rosszabbak, mint egy közönséges börtönben. Bár a nemzetközi nyomás eredményeképpen a fogvatartás mint eljárás megszűnt 2013-ban, a menekültügyi helyzet Magyarországon a mai napig rendezetlen. Ez azért különösen aggasztó, mert az Európai Unióban sehol sem növekedett a menekültek száma az előző évhez képest olyan mértékben, mint nálunk. Idén ugyanis a korábbi két-háromezerről közel húszezerre nőtt a menedékkérelmezők száma az országban.
2014. 09. 26. (XVIII/39)
