hetilap

Az Ebola-vírus, amely leggyakrabban Közép- és Nyugat-Afrikában fordul elő a trópusi esőerdők közelében, először 1976-ban jelent meg, amikor egyszerre tört ki járvány Szudánban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Napjainkig több mint másfél ezer áldozatot szedett a vírus, azonban a február óta tartó járvány példátlan abból a szempontból, hogy még sohasem halt meg több száz beteg ennyire rövid idő alatt.
Jelenleg Guineában, Libériában és Sierra Leonéban tart a járvány, azonban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) libériai képviselője arra figyelmeztetett, hogy a mostani helyzet súlyosabb abból a szempontból, hogy ez „határokon átnyúló járvány”. Dr. Nestor Ndayimirije szerint a helyzetet súlyosbítja az is, hogy most fordul elő először, hogy városi területeket is érint a betegség, és félő, hogy a szomszédos államokban is járványhelyzet alakul ki, ezért a WHO 150 szakembert küldött a régióba, hogy segítsenek a járvány megfékezésében. Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) elnevezésű szervezet szerint pedig már „elszabadult” a járvány.
Egyes kritikusok szerint ugyanakkor az Egészségügyi Világszervezet eltúlozza a helyzet súlyosságát, ugyanis szerintük nem haltak meg többen az utóbbi időben, mint az elmúlt évtizedekben, viszont a növekvő nyilvánosság miatt egyszerűbbé vált a halottak számának feltérképezése.
Az Ebolának öt altípusa van, amelyek közül nem mindegyik halálos kimenetelű, azonban jelenleg a legveszé­lyesebb, a Zaire-típus pusztít. A be­te­geknek akár a 90 százaléka is meg­halhat, és a túlélési esélyeik romlanak, ha nem kapnak sürgősségi ellátást. A vírus az úgynevezett „bozót­hús” nyers fogyasztásából származik, vagyis a lakosság olyan helyi „ínyencségeket” fogyaszt, mint a csimpánzok, gorillák és a gyümölcsevő denevérek. Az Egészségügyi Világszervezet szerint bizonyos fajok természetszerűleg vírushordozók, és ha valaki elfogyasztja a húsukat és a vérüket, maga is fertőzötté válik. Ezután már emberről emberre is terjed a betegség véren, testnedveken és váladékokon keresztül.
A vírust nagyon nehéz felismerni a kezdeti stádiumban, ugyanis a tünetei nagyon hasonlóak a maláriáéhoz: láz, gyengeség, izomfájdalom, fejfájás, torokgyulladás. A következő szakaszban azonban már sokkal súlyosabbak a tünetek (hányás, hasmenés, szervi rendellenességek, külső és belső vérzés), és a beteg nagyon gyorsan kiszáradhat. Mivel a betegség ellen nincs gyógymód, sem oltóanyag, a betegeket csak karanténba helyezéssel és folyadékpótlással lehet kezelni; amennyiben időben ellátást kapnak, van esélyük a gyógyulásra.
A betegeket csak védőruházatban szabad megközelíteni, ugyanis a vírus súlyosan fertőző, így gyakran az egészségügyi dolgozók is megbetegednek. A járvány további terjedését az is elősegíti, hogy a betegség miatt elhunytaknak még a holtteste is fertőz, így amikor a hozzátartozók többször megérintik a testet a temetési szertartáson, maguk is vírushordozókká válnak.
A lakosság tradicionális hitvilága is hátráltatja a szakemberek munkáját, ugyanis a betegek gyakran a helyi gyógyítóhoz fordulnak először, és mire eljutnak az orvoshoz, már nem lehet rajtuk segíteni. A lakosság nem hiszi el, hogy az Ebola létezik, ezért az egészségügyi dolgozók tájékoztató kampányba kezdtek, hogy mindenkit informáljanak a kialakult veszélyhelyzetről, a betegség tüneteiről és a megelőzés fontosságáról. Azonban az emberek úgy gondolják, hogy az Ebola csak egy kormányzati összeesküvés, melyet azért találtak ki az állam vezetői, hogy eltereljék a figyelmet az utóbbi időben kirobbant botrányokról. Az emberek bizalmatlanok a köztisztviselőkkel szemben, ezért olyan is előfordult, hogy „kiszabadították” és megszöktették a karanténból a családtagjaikat, hogy elvigyék őket a gyógyítóhoz, így nem lehet tudni, hogy a következő időkben hol fog kirobbanni a járvány.
A libériai elnök rádiós beszédében ezzel kapcsolatban elmondta: aki Ebolával fertőzött betegeket bújtat az otthonában vagy templomokban, bűncselekményt követ el. Azonban a felelősségre vonás ígérete sem rettenti el a lakosságot attól, hogy üldözzék az egészségügyi szakembereket, és mentőautókat támadjanak meg, hogy visszaszerezzék a vírus miatt elhunyt szeretteik holttestét, melyet a fertőzésveszély miatt speciális körülmények között kell eltemetni. Ráadásul, akikről kiderül, hogy a családjukban valaki Ebolával fertőzött, azokat kirekeszti a helyi közösség, nem beszélnek velük, és akkor is megbélyegzik őket, ha már gyógyulttá nyilvánították őket.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek