Mohamed S. Dadzsani Daoudi történelmi utazáson vett részt márciusban: vezetésével első alkalommal érkeztek palesztin látogatók szervezett keretek között Auschwitzba. A professzor 27 mester- és doktori képzésben tanuló palesztin egyetemistát vitt magával Lengyelországba, akik a jénai Friedrich Schiller Egyetem vezetésével, valamint a Tel-Avivi Egyetem, a Ben Gurion Egyetem és a Wasatia mozgalom közreműködésével megvalósult kísérletben vettek részt. A kísérletbe izraeli diákok is bekapcsolódtak, akik palesztin menekülttáborokba látogattak el. A szervezők eredetileg az Al-Kudsz Egyetemet tervezték bevonni, de mivel az intézmény elzárkózott ettől, Dadzsani Daoudi felajánlotta, hogy a palesztin felet az általa alapított, Wasatia névre hallgató mérsékelt iszlám mozgalom képviselje. Így a professzor magánemberként utazott, és ilyen minőségben vitte magával a diákokat is.
A kutatásban azt vizsgálták, miként hat a résztvevők pszichéjére a szenvedéstörténetek megismerése során kialakuló empátia, és ez hogyan befolyásolja a megbékélés iránti igényüket. A palesztin diákokat holokauszttúlélők vezették körbe a koncentrációs tábor területén. A professzor úgy vélte, az út eredményes volt a diákok számára. „Most már vannak válaszaik azok számára, akik tagadják a holokausztot” – összegezte Dadzsani Daoudi, aki korábban már közösen jegyzett egy tanulmányt a Washingtoni Egyetem egyik oktatójával: Miért kellene a palesztinoknak a holokausztról tanulniuk? címmel. u
A baj akkor kezdődött, amikor az izraeli Háárec beszámolóját a különleges akcióról átvette az arab sajtó. Mivel a fordító több kifejezést is félrefordított, az olvasók azt hihették, hogy izraeli szervezetek fedezték az utazás költségeit és bonyolították a szervezést. Dadzsani Daoudit árulással, kollaborációval és a diákok agymosásával vádolták – az egyébként is kényes ügy hatalmas vihart kavart. Az egyetemi szakszervezet élesen kikelt a professzor személye ellen, az intézmény vezetősége pedig elhatárolódott tőle. Azt is jelezték, hogy jobb lenne, ha nem jelenne meg az egyetem környékén, mert az élete nincs biztonságban, de ha ez mégis elkerülhetetlen, testőröket biztosítanak a számára. A professzor a körülötte kialakult légkör miatt felajánlotta lemondását, azt remélve, hogy erre végül mégsem kerül sor. Az Al-Kudsz azonban elfogadta a lemondást, így Dadzsani Daoudi, az Amerikai Tanulmányok Tanszékének alapítója távozott.
„Nem leszek közömbös – írta a professzor a történtekre reagálva. – Több e-mailben is figyelmeztettek, hogy ne menjek Ramallahba vagy az egyetemre. Azzal vádoltak, hogy agymosással akarom befolyásolni az új generációt, és olyan nagy hazugságokat tanítok nekik, mint a holokauszt és a zsidók szenvedései, hogy így elfogadják a földjük ellopását. Mindezekre a szólamokra a válaszom az, hogy tanárként az a kötelességem, hogy tanítsak, felfedeztessem a diákjaimmal az ismeretlent, új horizontokat nyissak a számukra, hogy az érzéki csalódások barlangjából kivezessem őket a tények és a valóság tágas terére, hogy ledöntsem a hallgatás falait, leromboljam a tabuk kerítéseit, hogy az igazságot keressem az árral szemben úszva...” Dadzsani Daoudi szerint maga a Korán is erre ad utasítást, ezért nem őbenne van a hiba, hanem azokban, akik másként tesznek.
Korábban a professzor sem a megbékélés híve volt: fiatal mérnökként a Fatah propagandagépezetében kezdte karrierjét. A szervezet angol nyelvű sajtós kapcsolataiért felelve utazott Angliába, ahol végül úgy döntött, hogy a folyamatos érdekharcok miatt szakít a Fatahhal, és újrakezdi tanulmányait. Amerikában közigazgatásból és politikai gazdaságtanból is doktori címet szerzett. Fatahos múltja miatt sokáig nem térhetett vissza Izraelbe, de 1993-ban végül engedélyezték, hogy súlyos beteg szüleivel találkozhasson. Ekkor kezdődött Dadzsani Daoudi enyhülése az izraeliek felé, látva, hogy mekkora odaadással ápolják szüleit. Mérsékelt elveket képviselt az ENSZ palesztin területekért felelős irodájában, és azután az Al-Kudsz Egyetemen is. 2007-ben alapította a Wasatiát, amelynek célja a radikalizmus elleni harc az iszlám vallásban és a politikai életben, valamint a palesztin területek gazdasági fejlesztése. A Wasatia víziója egy olyan palesztin állam, ami nem a saríán alapul, hanem az államberendezkedés valahol az Egyesült Államok alkotmányos demokráciája és az európai országok parlamentáris demokráciája között helyezkedne el. Jeruzsálem mint főváros közös lenne a palesztinok és izraeliek számára. Dadzsani szerint a palesztinoknak bele kell törődniük, hogy Izrael a zsidók állama, és soha nem fog eltűnni a tengerben. Úgy véli, honfitársai csak az eddigi tabuk ledöntése után válhatnak végre szabad és kreatív emberekké.
2014. 07. 04. (XVIII/27)
