Oroszország-szerte százezrek vonulnak lobogókkal az utcákra, a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolását ünnepelve. Szentpétervárott és Moszkvában hazafias esztrádműsorral színesített demonstráción köszöntik újra az Oroszország anyácska keblén a korábban fájdalommal elszakított félszigetet. Az eufóriát egyáltalán nem zavarják a Nyugat szankciós fenyegetései, az utcára vonulók a legcsekélyebb mértékig sem gondolják, hogy bármilyen nemzetközi jogba ütköző esemény történt volna: a nép Oroszországhoz akart visszatérni, a nép döntött.
A krímiek egyébként teljesen érthető módon voksoltak elsöprő többségben az orosz csatlakozás mellett. Hiszen egyfelől túlnyomó részben orosz állampolgárok és orosz ajkú ukránok élnek a félszigeten, a tizenkét százaléknyi krími tatár kisebbség mellett. Másrészt az egyik nap még Ukrajnában nyugovóra térő polgárok másnap Oroszországban ébredtek, ahol egyből kedvezményes adókulcsra, dupla összegű nyugdíjra, jóval magasabb bérekre és szociális juttatásokra váltak jogosulttá. A népszavazáson való részvételre agitáló szórólapokon az orosz élet előnyei között az alacsony benzinár is megtalálható, vagy a 2024-es olimpia megrendezésének ígérete. Az orosz kormányzat évente 88 milliárd rubelnyi segítséget nyújt Krím gazdasági konszolidálására. Ezen felül milliárdokat szánnak a helyi infra-struktúra fejlesztésére, a költségvetés rendbetételére és szociális juttatásokra.
Noha az orosz gazdaság a stagnálását is csak a magas olajárnak köszönheti, a milliárdos kiadások láthatóan nem zavarják az ünneplő tömegeket. Mint ahogy nem zavarják a nyugati szankciókkal való fenyegetések sem. Sőt, az orosz emberek egyre kevésbé tartják követendőnek a nyugati életvitelt, egyre kevésbé etalon a nyugati demokrácia és liberalizmus; viszont egyre gyakoribb téma az orosz közbeszédben, hogy az Egyesült Államok nemzetközi jogokat sért, ezért hiteltelen, az Európai Unió pedig egy gyenge és hanyatló politikai formáció. Emellett az orosz média büszkén idézte az amerikai YouGov felmérés adatait, amely szerint Putyin erősebb vezető, mint Obama.
Az orosz közszolgálati tévében korábban is Amerika-ellenes kirohanásairól ismert szerkesztő, Dmitrij Kiszeljov a krími referendum napján, az esti hírösszefoglalóban egyenesen egy atomtámadás képeivel fenyegette meg az Egyesült Államokat, amennyiben a Krím-félsziget kérdésében tovább mélyülne a konfliktus Oroszországgal. A műsorvezető megkérdezte, hogy ha a G8-ak júniusban Szocsiba tervezett találkozóját Obama nyíltan lemondta és bojkottra szólított fel – mert nem akar leülni tárgyalni – akkor milyen alapon hívogatja Putyin elnököt? Eközben a háttérben Obama képe jelent meg, „őszülő halánték” felirattal. Majd az önmaga által feltett kérdést meg is válaszolta, miközben a háttér illusztrálta a mondanivalóját – az amerikaiak által Dead Hand-nek nevezett rakétarendszert mutatta be, amely a világon egyedüliként képes az Egyesült Államokat radioaktív hamuvá változtatni. „Nos, ez az oka annak – magyarázta Kiszeljov –, hogy Obama elkezdett Putyinnak gyakrabban telefonálgatni”.
Dmitrij Kiszeljov nem egy elszigetelt szélsőséges, aki periférikus internetes csatornákon terjeszti nézeteit, hanem az Oroszország Ma hírügynökség vezetője, az egyik legismertebb hírszerkesztő Oroszországban; aki a közszolgálati médián keresztül a teljes orosz társadalom gondolkodását befolyásolja a hidegháborús retorikával – és nem egyedüliként. Az ukrán forradalmat az orosz média a Nyugat és az Egyesült Államok által szponzorált szélsőjobboldali puccsként ábrázolja. A jelenlegi ukrán kormányt ennek értelmében illegitimnek tekintik, és náci kollaboránsok örököseiként beszélnek róla. Azon túlmenően, hogy az orosz média sok év után visszatér az Egyesült Államokat ellenségként bemutató retorikához, a közösségi portálokon is új csoport alakul „Amerika – az oroszok legfőbb ellensége” néven. Mindennek fényében az már nem is meglepő, hogy a kijevi tüntetéseken feltűnt bérgyilkosok az orosz lapok szerint Amerika bérencei voltak.
A történelemformálás édes mámora
2014. 03. 21. (XVIII/12)
