hetilap

Diana hercegnőhöz hasonlóan a volt amerikai elnök azon közismert személyek közé tartozik, akiknek magánélete még jóval halála után is élénken foglalkoztatja a közvéleményt. A These Few Precious Days: The Final Year of Jack with Jackie (Ezek a drága napok: Jack utolsó éve Jackie-vel) JFK és Jackie házasságának végnapjait tárja az olvasó elé, annak minden botrányával, küzdelmével együtt, de szót ejt a korábbi évek nehézségeiről, hűtlenségeiről, botrányairól és tragédiáiról is.
A Kennedy házaspár „a történelem egyik legfigyelemreméltóbb párja volt” – írja előszavában Andersen. „A jóképű, dinamikus fiatal elnök, akinek szellemessége, sármja és idealista szenvedélye megragadta a világ fantáziáját, és a fiatal feleség és anya, akit szépsége, stílusa és eleganciája az amerikai történelem egyik legcsodáltabb first ladyjévé tett. Mire 1963. november 22-én a végzetes lövésekkel Texasban mindennek vége szakadt, Jack és Jackie már tagadhatatlanul a világ első számú álompárja volt.”
„A dallasi eseményeket követően a Jackie-ből áradó csendes erő és természetes méltóság […] tartotta össze a nemzetet. Nem bizonyult azonban tartósnak az a csillogó tündérmese, amit Jackie varázsolt elő azért, hogy fenntartsa férje hagyatékát. A századfordulóra JFK nyughatatlan magánéletéről szóló leleplező vallomások végleg szétoszlatták még azt is, ami addig megmaradt »Camelot mítoszából«.”
A végső kérdés pedig az: Ötven évvel ezelőtt, azon a napon, ott Dallasban, amikor Jacket halálos lövés érte Jackie mellett, vajon valóban szerették egymást? A titkos és köztudott házasságtörések, megaláztatások, győzelmek és tragédiák után vajon közel kerültek-e egymáshoz a végén?” A beharangozó szerint Andersen kérdései nem maradnak megválaszolatlanul. A bestselleríró – aki Diana hercegnő haláláról, William és Kate románcáról, Bill és Hillary Clintonról, valamint Mick Jaggerről is írt már sikerkönyveket – a Kennedy házasságnak eddig kevéssé ismert oldalát szándékozik a nyilvánosság elé tárni. A könyv a családtagokkal, barátokkal, bizalmi emberekkel készített több száz interjúra épül.
Persze felmerül a kérdés: egyáltalán szerették-e egymást, amikor összeházasodtak? Az elnök titkárnője, Evelyn Lincoln szerint nem. „Kennedy politikus volt, aki elnök akart lenni, és ehhez kellett neki egy feleség. Biztos vagyok benne, hogy nem voltak szerelmesek. Legalábbis akkor még nem.”
De nem a közös ambíció hozta őket össze. „Két magányos emberről volt szó. És ezt rögtön észrevették egymáson” – állítja egykori barátjuk, Chuck Spalding. „Érzelmileg a legizoláltabb, legmagányosabb emberek voltak, akiket valaha is ismertem.”
Paradox módon a két fél között tátongó érzelmi szakadékot épp a Fehér Házban töltött idő segített áthidalni. „Azt gondoltam, hogy olyan lesz itt, mint egy akváriumban. Mindenhol titkosszolgálati emberek, soha nem látom majd a férjemet, és ez tönkreteszi a házasságomat” – vallott félelmeiről Jackie. „Valójában életem legboldogabb szakaszát töltöttem itt.”
Bár állítólag a feleségnek is voltak félrelépései, a média leginkább JFK viszonyaira koncentrált. Jackie állítólag férje minden szeretőjéről tudott, de „leginkább a Marilyn Monroe-val folytatott kapcsolata zavarta – főként azért, mert fennállt a veszély, hogy Marilyn bármikor a nyilvánosság elé tárja az ügyet, és a botrány nemcsak férje hírnevét és a házasságukat dönti romokba, de őt is köznevetség tárgyává teszi”.
Jackie joggal tartott a színésznőtől: Monroe súlyos pszichiátriai és érzelmi problémákkal küzdött, amit csak tovább súlyosbított az alkohol és a droghasználat. „Amikor harminchat éves korában rádöbbent, hogy a szexszimbólum státuszából rövidesen kiöregszik, új szerepben kezdte látni magát: az elnök második feleségeként.” Egykori barátnője, Jeanne Carmen szerint Monroe biztos volt abban, hogy JFK elhagyja majd Jackie-t miatta. „El tudsz képzelni engem first ladyként?” – kérdezgette.
Az elnök sógora, Peter Lawford színész szerint Monroe odáig elment , hogy „felhívta a Fehér Házat és beszámolt Jackie-nek az afférról, és arról, hogy Jack állítólag ígéreteket tett neki.” Jackie kivágta magát: „Nagyszerű. Akkor beköltözöl a Fehér Házba, [...] én meg kiköltözök, és tiéd lehet itt minden probléma.”
A szerző szerint Kennedy és felesége szteroid és amfetamin tartalmú injekciókat kaptak. (Megjegyzendő, hogy a háború után egészen a hatvanas évekig az amfetamint még egyfajta gyógyszernek tekintették, polgári használata többé-kevésbé legális volt.) Max Jacobson, aki Dr. Feelgood néven lett ismeretes, rendszeresen – állítólag hetente négyszer – adott be ilyen szereket az elnöknek, a first ladynek és belső körüknek, különösen a kubai rakétaválság idején.
Spalding mutatta be a Kennedy házaspárnak Dr. Feelgoodot is. Később azonban ezt maga is megbánta: „Valahogy minden kicsúszott az irányítás alól.” Kennedy több betegségre is gyógyszert szedett, így orvosai aggódtak, hogy az injekciók veszélyes reakciókat indítanak el.” JFK-t azonban ez nem aggasztotta: „Nem érdekel, mi van az injekciókban, az a lényeg, hogy jól érzem magam tőlük.” Annak is örült, hogy a szerek átmenetileg enyhítették Jackie végletes hangulatváltásait.
A Kennedy házaspár élete nem véletlenül foglalkoztatja még ma is a közvélemény fantáziáját. „Közösen élték át Jack életveszélyes betegségeit, fékezhetetlen hűtlenségét, az egyik szülő elvesztését, a másiknak pedig bénulást okozó stroke-ját, egy vetélést, egyik gyermekük halva születését, egy másik nehéz szülést, amelybe gyermek és anya majdnem egyaránt belehaltak, valamint fiuk, Patrick korai elvesztését is. Hihetetlen, de házasságuk során legalább hatszor adták fel nekik az utolsó kenetet – ez a kevéssé ismert adat sokat elárul arról, min mentek keresztül, és mit győztek le a magánéletükben. Nem csoda, hogy még mindig érdekel bennünket a történetük.”

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek