„A kötél pattanásig feszült. Akik a két végén állnak (Izrael az egyik oldalon, Szíria és a Hezbollah a másikon) elég, ha egy ujjukkal tovább húzzák, és elszakad. Akkor pedig nagy összecsapás kezdődik. Ez nem fenyegetés, és nem is túlzás vagy a tények hamis értelmezése. Ilyen ma a helyzet az ellenség északi frontján. Amikor azt mondjuk, hogy ma, akkor ez alatt nem a jövőt, hanem éppen ezt az órát értjük” – írta május közepén vészjóslóan Ibrahim al-Amin, a Hezbollah szócsövének számító Al-Akbar című lap szerkesztője.
Ez az álláspont minden bizonnyal Básár Aszad és Hasszán Naszrallah álláspontját is tükrözi. A szíriai elnök és a Hezbollah vezére mellett Irán is elégedett a legutóbbi hetek fejleményeivel. A damaszkuszi rezsim hadserege megerősítette pozícióit a szíriai felkelőkkel szemben, akik súlyos veszteségeket szenvedtek a Homszhoz közeli al-Kuszair városában. A lázadók kénytelenek voltak feladni a települést, és ezzel a kormányerők számára megnyílt az út a felkelés központjának és szimbólumának számító Homsz irányába. Aszad nem is titkoltan arra készül, hogy döntő fordulatot érhet el a több mint két éve húzódó polgárháborúban, amely már több mint 80 ezer áldozatot követelt.
A Damaszkusz-Bejrút-Teherán tengely magabiztossága a katonai sikerek mellett leg-inkább Vlagyimir Putyin megújult támogatására épül. Az orosz elnök nyíltan Básár Aszad rendszerének fennmaradására játszik, és ennek érdekében fokozta a szíriai rezsimnek nyújtott támogatását. Moszkva a nyugati kérések ellenére nemcsak a legkorszerűbb S–300-as légvédelmi rendszer szállítását vállalta, hanem a hadihajók ellen bevethető orosz Jakont típusú cirkálórakétákat is eladott Szíriának. Putyinnál süket fülekre találtak Benjamin Netanjahu kérései is, aki hiába próbálta lebeszélni a rakétaszállításokról a Fekete-tenger melletti Szocsiban nyaraló orosz vezetőt.
2013. 05. 24. (XVII/21)
