Egyiptomban és Líbiában szinte egy időben feldühödött tömegek rohamozták meg az amerikai diplomáciai képviseleteket. Kairóban több ezer ember vette körül a Tahrír tér közelében fekvő nagykövetséget. Az egyiptomi rendőrség nem avatkozott közbe, amikor a tüntetők közül többen felmásztak az épület kőfalára, ahonnan letépték az amerikai zászlót, amelynek helyére a radikális iszlamisták fekete zászlóját tűzték. A kairói támadás során senki nem sérült meg, de a nagykövetséget zárva tartják.
Sokkal súlyosabb incidens történt a líbiai Bengáziban. Szemtanúk szerint fegyveres terroristák érkeztek autókkal a konzulátus közelébe, ahol már zajlott egy Amerika-ellenes tüntetés. Az épületet védő líbiai kormányerők az első kézigránátok felrobbanása után elmenekültek, így a diplomaták védtelenül maradtak. A fegyveresek a hozzájuk csapódó civil tüntetőkkel hajtóvadászatot rendeztek, amerikaiakat keresve. Voltak, akiket ki tudtak menekíteni egy biztonságos óvóhelyre. A nagykövetet és három másik követségi alkalmazottat szállító autó azonban nem érte el a célját. Lapzártánkkor érkezett első hírek szerint három amerikait lelőttek, Christopher Stevens nagykövet (képünkön) pedig füstmérgezés miatt „megfulladt”. Az interneten olyan felvételek jelentek meg, amelyeken az eszméletlen diplomatát a líbiai támadók magukkal hurcolják, így felmerül a lincselés lehetősége. A nagykövetséget kifosztották és felgyújtották.
Az amerikaiakat felkészületlenül érte a támadás, és a konzulátust sem védték katonák vagy tengerészgyalogosok. (A líbiai felkelés idején a washingtoni vezetés hangsúlyozta, hogy egyetlen katonát sem küldött az országba.) Bengázi a Kadhafi-ellenes lázadók központja volt, és a külföldiek biztonságosabbnak tekintették, mint a fővárost, Tripolit.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »