A brit kormány még mindig milliókat költ olyan fejlesztési segélyekre, amelyek valójában nem a leginkább rászoruló országokat segítik – írja a Sunday Telegraph közelmúltbeli elemzése. Az Izlandi Nemzeti Park támogatásától kezdve a barbadosi szállodai pincérek szakmai továbbképzésén át egy törökországi televíziós csatorna támogatásáig vegyes képet mutat a paletta, de még a gazdasági erőközpontoknak tartott Kína és Oroszország is ott szerepel a „segélyezettek” sorában. A célkitűzések szerint a nemzeti jövedelem 0,7 százalékát költené Nagy-Britannia tengerentúli segélyezésekre, azonban a segélyek végül olyan országokba szivárognak el, amelyek a mélyszegénységben élő, nyomorral küszködő országokhoz képest a magasabb életszínvonalú országok közé sorolhatók.
A segélyezésre elkülönített alapok célja a világ legszegényebb országainak megsegítése, ahogyan azt az ENSZ tagországai még a millenniumi csúcstalálkozón lefektették, s egyben vállalták, hogy 2015-ig radikálisan javítanak a legsúlyosabb gondokkal küszködő országok helyzetén. Az eredeti elképzelés szerint minden fejlődő ország összjövedelmének 0,7 százalékát ajánlja fel a program támogatására, az elmúlt években azonban bebizonyosodott, hogy az országok hozzájárulása nem a tervek szerint alakult. Némely ország vagy alulhaladta a tervezett mértéket, vagy az elosztásban keletkeztek zavarok, ahogy azt a brit példa is mutatja.
Egy közelmúltbeli felmérés szerint pár éve megállt, majd a visszájára fordult az éhezők számának csökkenése, s a tervezett 400 millió helyett ismét egymilliárd ember nem jut elegendő élelemhez és ivóvízhez. S miközben a mélyszegénységben élők száma egyre inkább nő, egyes becslések szerint az évente fegyverkezésre költött összegek töredéke megoldhatná ezeket a problémákat. A gazdag országok valójában jóval kevesebb pénzt adnak a szegénység elleni küzdelemre, mint ahogyan arra korábban ígéretet tettek.
A szegénység felszámolásáért küzdő szervezetek szerint az afrikai országokban a legsúlyosabbak a problémák. Ezért első lépésként arra szólítják fel a fejlett országok kormányait, hogy adjanak több pénzt, vagy legalább annyit, amennyit megígértek, mivel szerintük „totálisan megtört” a fejlesztések üteme. A kis lépések is hozhatnak eredményeket, mint az Mali esetében is látszik, ahol a kapott támogatásokat a kormány az öntözés kiépítésére fordítja, ami egy sivatagi országban az egyik legjobb eszköz lehet a szegénység felszámolására. A már beindult programoknak köszönhetően sokan visszatértek a környező országokból a régen elhagyott földekre. A remények szerint terményeiket Európa és Amerika piacaira is eljuttathatják, az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítését már megkezdték.
Összehasonlításképpen, míg az ENSZ listáján a világ harmadik legszegényebb országaként szerepelő nyugat-afrikai Mali 2011-ben 13,5 millió fontot kapott az EU-tól, addig például az uniós csatlakozáshoz való felzárkózás címén hozzávetőlegesen 120 millió fontot kaptak egyes országok az intézményrendszerük fejlesztésére.
2012. 09. 28. (XVI/39)
