Ez a lépés gyakorlatilag az oslói szerzdések felmondását jelenti, és Izraelt felszabadítja a korábbi elkötelezettségei alól. A jeruzsálemi kormány annektálhatja a Nyugati partot vagy a jelenleg is az ellenrzése alá tartozó részeit. Így megtörténhet, hogy a palesztin állam megszületése helyett a nemzetközi közösség minden erfeszítése ellenére a kérdés hosszú idre (vagy akár végleg) lekerülhet a világpolitika napirendjérl.
Ki és mit rontott el?
Az elmúlt hetekben-napokban felgyorsultak az események. Vészesen közeledik az ENSZ-közgyŐlés szeptemberi ülésszaka. A Kvartett és legfbb szerepli, az Egyesült Államok és az Európai Unió megkísérelték a tárgyalásokat újraindítani. Izraelre próbáltak nyomást gyakorolni, hogy hosszabbítsa meg a telepítési moratóriumot, míg a palesztinokat elre megígért elnyökkel kísérelték meg ismét a tárgyalóasztalhoz csalogatni.
Obama elhamarkodott lépése, amellyel az amerikai külügyminisztériumban, majd az AIPAC konferencián elmondott beszédében Izraelt az 1967 eltti határokra való visszavonulásra szólította fel, nem érhette el a kívánt eredményt. Nabil Shaath palesztin ftárgyaló erre követelte, hogy ha a zsidó állam tárgyalásokat akar, elre kötelezze magát e „határokra” való visszavonulásra. Mahmud Zahar, a Hamasz-„kormány” egykori külügyminisztere pedig az 1947-es, 181. számú határozatban ajánlott határokat javasolta.
Benjamin Netanjahu izraeli kormányf azonban elutasította Obama felvetését, elbb kettejük megbeszélésén a Fehér Házban, majd a Kongresszus mindkét háza együttes ülésén mondott beszédében, azon a címen, hogy „Izrael nem vonulhat vissza védhetetlen határok mögé”.
Az egyiptomi engedetlenségi és elégedetlenségi mozgalom Obama közremŐködésével megbuktatta Mubarak elnököt. A szeptemberi választásokon várhatóan a Muzulmán Testvériség kerülhet ki a legersebb parlamenti erként, és ez már most felértékelte a szervezet palesztin szárnyának, a Hamasz terrorszervezetnek a jelentségét.
Miután Washington megvétózta a Palesztin Hatóság (PH) libanoni közvetítéssel benyújtott határozati javaslatát, amely az 1967 után Izrael által elfoglalt területeken létrehozott zsidó településeket „jogellenesként és a béke akadályaként” minsítette, a Fatah és a Hamasz Kairóban megbékélési paktumot írt alá. Ez ismét aktuálissá tette a 2006-ban a Hamasz választási gyzelmét követ, valamint a Kvartett által megfogalmazott alapelveket. E szerint a Palesztin Hatóság minden kormányának el kell ismernie Izraelt, le kell mondania az erszakról, és tiszteletben kell tartania a PH által korábban Izraellel megkötött egyezményeket.
Ezt úgy próbálják most megkerülni, hogy egy évig szakérti kormány irányítja majd egységesen a Gázai övezetet és Ciszjordániának a PH igazgatása alatt álló részeit. Mahmúd Abbászt elssorban az motiválta, hogy
a szeptemberi ENSZ-kérelem elfogadásának az esélyeit azzal javítja, ha felszámolja a palesztinok által lakott területek és a vezetés megosztottságát. Reméli, hogy Anglia és Franciaország talán szemérmesen lesüti a szemét, és nem kifogásolja a Hamasz részvételét a palesztin vezetésben, miközben az Egyesült Államok, Olaszország, Németország és a hagyományosan Izraellel barátságban járó államok (elssorban Magyarország, illetve a visegrádi államok) továbbra is kitartanak a Kvartett alapelvei mellett.
Amit Abbász megnyert a vámon, azt elvesztette a réven. A megbékélési paktummal egyértelmŐvé vált, hogy nem hajlandó tárgyalni Izraellel, hiszen egy olyan szervezettel kötött békét, amely sosem fogja elismerni Izraelt, st annak felszámolását tŐzi ki céljául. Izrael jelezte is, hogy nem ül le olyan féllel, amelyben a Hamasz is képviselteti magát. Természetesen a zsidó állam nem akadályozhatja meg, hogy helyreálljon a palesztin egység, de a Fatah és Mahmúd Abbász vonatkozásában komoly kétség merülhet fel a tárgyalások és a megállapodás szándékát illeten.
Elemzk azt is egyértelmŐsítik, hogy a Fatah ezzel jelezte a nemzetközi közösségnek, hogy nem ül le többé tárgyalni Izraellel, és a palesztin állam megalakításának egyoldalú útját választja. Ezt Mahmúd Abbász a múlt héten a New York Times hasábjain kifejezetten meg is fogalmazta. A Palesztin Hatóság az ENSZ közgyŐléséhez fordul, hogy ismerje el a palesztin államot, amely – szerinte – „az államiság minden kritériumával rendelkezik”. Tüzetes szakmai vizsgálat megállapíthatja, hogy ez nem így van. Nincsen sem ténybeli, sem politikai, sem nemzetközi jogi alapja a palesztin állam egyoldalú megalakításának. Ténylegesen a független palesztin állam egybefügg területtel, hatékony önkormányzattal, állandó népességgel és önálló külpolitikával nem létezik. Politikailag egy önhatalmúlag létrehozott palesztin állam a konfliktusnak nem a végét, hanem az intenzívebbé válását eredményezné. A nemzetközi jog szempontjából pedig ez az állam sosem létezett, és így Izrael hozzájárulásától függ, hogy az egykor a népszövetségi mandátum által kijelölt zsidó nemzeti otthon egy részén palesztin állam jöjjön létre. Arról nem is beszélve, hogy az 1995-ben aláírt Oslo–II. szerzdés pedig kifejezetten megtiltja a szerzd feleknek, hogy egyoldalúan változtassák meg a területek jogi státuszát. A PH-nak egy ilyen lépése az oslói megállapodások felmondásával egyenértékŐ.
Menekültcsapda
2011. 05. 27. (XV/21)
