Bocsánatkérések közepette tárta a nyilvánosság elé egy évig tartó házasságon kívüli viszonyát a dél-karolinai kormányzó. Mark Sanford egy általa nyolc éve ismert 41 éves argentin elvált nővel csalta feleségét. Marai Belen Chapurral folytatott e-mailes levelezését már korábban megszerezte egy dél-karolinai újság, de csak a múlt hét folyamán jelentette meg. A szóban forgó hölgynek egyébként két gyermeke van, és a Buenos Aires-i Katolikus Egyetem politikatudományi karán végzett.
Sanford több ízben is meglátogatta Argentínában. Azt állítja, hogy nem közpénzből találkozott szeretőjével, amikor tavaly Argentínába utazott a Kereskedelmi Minisztérium delegációjával. Ugyanakkor kijelentette, hogy visszafizeti a saját útiköltségeit, mivel ez idő alatt is találkozott a nővel.
Felesége a történtek ellenére azt hangsúlyozta, hogy hisz a házasság intézményében, és hogy minden tőle telhetőt megtesz házassága érdekében.
Néhány törvényhozó a kormányzó lemondását követelte, arra hivatkozva, hogy Sanford a legutóbbi dél-amerikai látogatása során még a munkatársai számára sem volt elérhető. (Stábja egyébként azt mondta a nyilvánosságnak, hogy a kormányzó kimerült, és felfrissülésként az Appalache-hegységbe ment túrázni.) Az egyik újságban pedig úgy fogalmaztak, hogy azért van szükség a kormányzó lemondására, mert nem képes egyszerre megküzdeni ilyen súlyú magánéleti krízissel és az államot sújtó gazdasági válsággal. Egy másik dél-karolinai republikánus pedig azt emlegette fel Sanforddal szemben, hogy Bill Clinton botrányakor éles bírálatának adott hangot, azzal vádolva az egykori elnököt, hogy képmutató. A kormányzó akkor úgy fogalmazott, hogy a megválasztott vezetőknek szilárdnak kell lenniük elveikben és értékeikben, melyek közül a családi értékek nagyon fontosak. Glenn McCall szerint, ha Sanford nem mond le, ő is ugyanolyan képmutató. „Igaza volt abban, amit Clintonról és a többiekről mondott: ha valakit vezetőnek választanak, akkor magasabb mércéknek kell megfelelnie” – állítja a republikánus politikus. Annál is inkább, mert sokan őt tartották a legesélyesebbnek a 2012-es elnökválasztás republikánus jelöltségére.
Az Egyesült Államokban, úgy tűnik, továbbra sem siklanak el az erkölcsi botrányok felett, így azok könnyen egy politikus politikai karrierjébe kerülhetnek. Az elmúlt években is több, fontos pozíciót betöltő személy körül robbant ki botrány, és jó részük el is tűnt az amerikai közéletből. Gondoljunk csak John Edwardsra, aki Hillary Clinton és Barack Obama mellett sokáig versenyben volt a 2008-as elnökségi küzdelemben. Edwards tavaly hónapokon át tagadta, hogy félrelépett volna, majd végül beismerte, hogy 2006-ban valóban viszonya volt azzal a hölggyel, aki kampányához a videóanyagokat készítette. Az eset többek között azért is sokkolta az amerikai társadalmat, mivel az észak-karolinai Edwards sokak számára rokonszenves volt amiatt, hogy az elnökségi küzdelem kezdetekor mellrákkal diagnosztizált feleségével együtt kampányolt. Liberális pártjának bizalmát is elveszette, mivel több demokrata politikus úgy vélte, hogy Edwards hűtlenségével és hazugságával csalódást okozott, és elárulta társait.
2008 márciusában New York kormányzója mondott le, miután nyilvánosságra került, hogy a szövetségi kormányzat által vizsgálat alá vont prostitúciós hálózat ügyfele volt. Eliot Spitzer akkor bukott le, amikor egy prostituálttal beszélt meg találkozót egy washingtoni szállodában. A New York-iakat szintén sokként érte a szexbotrány, mivel a 48 éves demokrata kormányzó a korrupció elleni küzdelmével vívta ki hírnevét. Korábban főügyészként dolgozott, munkája során prostitúciós hálózatok ellen is fellépett, 2004-ben például részt vett egy olyan vizsgálatban, mely során 18 embert tartóztattak le prostitúció és ehhez kapcsolódó tevékenységek miatt.
2006-ban pedig Mark Foley floridai szenátor kényszerült lemondani posztjáról, miután kiderült, hogy szexuális molesztálással felérő üzeneteket küldött a Fehér Házban gyakornokoskodó középiskolásoknak.
A vádak szerint az 52 éves Foley az üzenetekben szexuális praktikákat taglalt, a címzetteket arra biztatta, vetkőzzenek le, valamint az iránt érdeklődött, mit kérnek születésnapjukra. A republikánus szenátor egyébként egy olyan bizottságnak volt az elnöke, amely kizsákmányolt gyermekek védelmében a szexuális bűncselekmények ellen határozott meg szigorúbb irányelveket. Bár a Foley elleni vizsgálat 2008-ban lezárult, mivel bírósági eljárás indításához nem rendelkeztek elegendő bizonyítékkal, egyes vélemények szerint a botrány hozzájárult ahhoz, hogy a 2006-os időközi választásokon a republikánus párt elvesztette többségét a Kongresszusban.
2009. 07. 03. (XIII/27)
