Netanjahu elkötelezte magát a kétállamos megoldás mellett, ám világos feltételeket szabott a palesztinok számára. Elkötelezte magát, hogy nem épít újabb településeket és nem sajátít ki újabb földeket ebből a célból, de a természetes növekedést a már létező településeken ki kell elégíteni.
Már a helyszín is jelképes volt. A kormányfő beszédét ugyanis a Bár-Ilán Egyetemen a Begin–Szadat Központban tartotta meg. Követendő példaként állította a két államférfit, akik harminc évvel ezelőtt békét kötöttek egymással. Az üzenet a palesztinokkal és az arab világgal kötendő regionális békéről szól. Az izraeli kormányfő hajlandó bármelyik arab vezetővel tárgyalni, hogy a béke feltételeiben megállapodjék. Háború helyett kooperációval az egész térséget fellendíthetnék. A Palesztin Hatósághoz fordulva előfeltételek nélküli, azonnali tárgyalásokra szólított fel. A konfliktus – álláspontja szerint – nem oldható fel anélkül, hogy tisztáznánk: mi a gyökere? Netanjahu szerint az alapvető ok, hogy a palesztinok és az arab világ nem ismeri el a zsidó nép jogát saját államához történelmi szülőföldjén.
Netanjahu alapvető feltétele, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt a zsidó nép nemzetállamaként saját hazájában, és a palesztin menekülteket Izraelen kívül kell letelepíteni. Izrael több mint 700 ezer, arab országokból és Judeából, valamint Szamáriából elűzött zsidót fogadott be. Netanjahu Obamával szöges ellentétben Izrael legitimációját a zsidó nép Izraelhez fűződő történelmi jogában és nem a holokauszt tragédiájában látja. Netanjahu elismeri az igazságot, hogy ebben a hazában él egy másik nép is, amely ha elismeri Izraelt a zsidó nép államaként, megalakíthatja a saját államát is. Ez az állam azonban a béke megőrzése végett csak fegyvermentes lehet, amely nem rendelkezik hadsereggel, és nem köthet katonai szövetséget olyan államokkal, mint Irán és olyan szervezetekkel, mint a Hezbollah.
Gáza példája Izraelt óvatosságra inti: „Nem akarunk Kasszám rakétát Petah Tikván, Grád rakétát Tel-Aviv -ban vagy a Ben-Gurion repülőtéren. Mi békét akarunk.” Ha ezek az alapvető feltételek megvalósulnak, akkor megkezdődhetnek a tárgyalások. Netanjahu egyértelműsítette, hogy Izraelnek védhető határokra van szüksége, és Jeruzsálem Izrael egységes és oszthatatlan fővárosa marad azzal, hogy mindhárom világvallás számára biztosított marad a vallásgyakorlás szabadsága. Izrael Judeában és Szamáriában nem épít több települést, és nem sajátít ki újabb földeket. Ám ez természetszerűen Jeruzsálemre és a meglévő települések természetes növekedésére nem vonatkozik.
Ha a palesztinok harcolnak a terror ellen, megerősítik a jogszerű kormányzást, és a békére nevelik az eljövendő nemzedéket, akkor Izrael helyreállítja a palesztinok mozgásszabadságát, és előmozdítja gazdasági jólétüket is. Izrael azonban nem tárgyal olyan terrorszervezetekkel, amelyek az elpusztítására törekednek. A Palesztin Hatóságnak helyre kell állítania a törvényes rendet a Gázai-övezetben, hogy egységes tárgyalópartnerként békében állapodhassanak meg. A palesztinoknak választaniuk kell a béke vagy a Hamasz ösvénye között.
Obama komoly lépésként értékelte ezt, és Netanjahu feltételeinek egyelőre nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Obama üdvözölte, hogy Netanjahu a palesztin függetlenségre rábólintott, mert ez szerinte lehetőséget teremt a tárgyalások újrakezdésére. A feltételekről pedig az egymással tárgyaló feleknek kell megállapodniuk – jelentette ki Obama. Az elnök megismételte, hogy „az Egyesült Államok Izrael védelméhez segítséget nyújt, ám mindkét oldal vezetőinek bonyolult politikai döntéseket kell hozniuk. Izraeli oldalon ez a települések beszüntetése. A palesztinoknak viszont véget kell vetniük az Izrael-ellenes retorikának az iskolákban, és el kell ismerniük Izraelt.”
Az EU külügyminiszterei ugyan üdvözölték Netanjahu kijelentését, hogy elfogadja egy palesztin állam megalakítását, a luxembourgi külügyminiszteri találkozón azonban, amelyen Avigdor Lieberman külügyminiszter is részt vett, megkérdőjelezték Netanjahu feltételeit és a zsidó települések puszta létezését a Nyugati-parton. A palesztin állam elfogadását a „helyes irányba tett lépésnek” nevezte Kohout cseh külügyminiszter. Ám a lépést a francia Bernard Kouchner már nem tartotta „kielégítőnek.” Az EU és Izrael elvileg megállapodott a kapcsolatok magasabb szintre emelésében. Az EU-Izrael csúcsot azonban eddig folyamatosan elhalasztották, mert attól tették függővé, hogy a zsidó állam feltétel nélkül elfogadja egy palesztin állam megalakítását. A Netanjahu-beszédet nem tartják elegendőnek ahhoz, hogy magasabb szintre emeljék az EU és Izrael kapcsolatát.
A Palesztin Hatóság (PH) a Netanjahu-beszédet teljes egészében elutasítja. Abbász hivatala szűkszavú nyilatkozatban azzal vádolja Netanjahut, hogy lerombolja a béke erőfeszítéseit a térségben. A Palesztin Hatóság egyértelműen kifejtette, hogy sosem fogják Izraelt a zsidó nép nemzetállamaként elismerni. Nabil Abu Rudaineh, Abbász szóvivője pedig kifogásolta, hogy az izraeli kormányfő nem ismerte el Jeruzsálemet „a palesztin nép örökös fővárosaként”, és a palesztin menekülteket is Izraelen kívül akarja letelepítetni. A PH nem ért egyet a palesztin állam demilitarizálásával sem, és teljes szuverenitást követel az új ország számára.
2009. 06. 19. (XIII/25)
