Oroszországban immár évek óta nemcsak a gyerekek írják meg a Télapónak, hogy mit szeretnének a karácsonyi/újévi fenyőfa alá ajándékba, hanem a felnőttek is. Az 109472 irányítószámú moszkvai címre az idén több mint 15 ezer ilyen levél érkezett. Felnőtt szerzőik többsége bankhitelének kiegyenlítését vagy lakásának felújítását szeretné kieszközölni Gyed Maroznál. Télapó persze senkinek sem tud ténylegesen segíteni, de minden levélre válaszol. Pontosabban nem maga a nagyszakállú, hanem az a néhány tucat munkatárs, akit a december 1. és január 15 közötti időszakra alkalmaztak e munka elvégzésére, és akik 30 rubelt (230 forint) kapnak minden válaszért. Ők mindenesetre bizonyosak lehetnek abban, hogy erre a hat hétre van munkájuk.
A legutóbbi hivatalos statisztika szerint Oroszországban ma 1,4 millió munkanélkülit tartanak nyilván. A Tudományos Akadémia Gazdaságkutató Intézete szociálpolitikai központjának vezetője, Jevgenyij Gontmaher viszont 7-8 millióra teszi a tényleges munkanélküliek számát. Az üzleti körök által fenntartott szakértői tanács feje, Anton Danyilkov-Danyiljan szerint az állástalanok száma az év végére 2,5,-2,7 millió fő lesz. Annyi kétségtelen, hogy a kohászati, a gépgyártó és az építőiparban egymást követik az elbocsátások. Vlagyimir Putyin miniszterelnök szerint októberben 4,6 millió munkanélküli volt az országban, ami 8 százalékkal több, mint a múlt év hasonló időszakában. Tatyjana Golikova szociálpolitikai miniszter azt állítja, hogy a munkanélküliség az idén legfeljebb csak 10 százalékkal növekedhet.
Ami bizonyos: az 1998-as államcsődöt, bankbetéteik gyakorlati megsemmisülését átélt orosz polgárok számottevő része attól fél, hogy a tizenegy évvel ezelőttihez hasonló „defolt” (fizetésképtelenség) fenyegeti országukat. A tavalyi grúziai háborút követően mintegy 200 milliárd dollárnyi tőkét vontak ki Oroszországból. Ezen azonban a gazdaság még viszonylag könnyen túl tudta volna tenni magát: a kincstár valutatartalékai ugyanis többszörösen haladták meg ezt az összeget. Azóta azonban visszaütött az orosz gazdaság „monokultúrás” jellege. Az ország gyors fellendülése, a bérszínvonalnak az utóbbi időben évente 25 százalékos átlagos növekedése (meg a fegyveres erők „magukra találása”) alapvetően a kőolaj és a földgáz világpiaci árának egekbe szökkenésén alapult.
Igaz, az idei költségvetés tervezésénél nem az olaj közben 150 dollár/hordóra emelkedett árát vették alapul, hanem óvatosan 70 dollár/hordós árral számoltak. Csakhogy azóta bekövetkezett az, amire talán senki sem számított: a „fekete aranyat” már ennek is csak mintegy a feléért jegyzik a világpiacon. Elsősorban ezzel gyűrűzött be a pénzügyi és gazdasági válság Oroszországba. Ennek áttételes következményeként nemcsak a munkanélküliség növekszik, hanem ismét kezd általánossá válni a kilencvenes évek végének korbácsa: mind több nagy- és kisvállalat, de itt-ott már a költségvetési szervek is hónapokon át maradnak adósok a dolgozók bérével. Alekszej Kudrin pénzügyminiszter, aki azt állítja, hogy Oroszországban még nem kezdődött meg a recesszió (miközben az ipari termelés már novemberben 8,7 százalékkal esett vissza a múlt év novemberéhez képest), azt ígéri, hogy a GDP a súlyosbodó körülmények ellenére is 3 százalékkal fog az idén növekedni. Elvira Nabiullina gazdaságfejlesztési miniszter ennél óvatosabb: ő legutóbb már csak 2,4 százalékos növekedést emlegetett.
A vállalatokat és a lakosságot, amely hitelei (köztük a lakáshitelek) nagy részét valutaalapon (főként dollárban számítva) vette fel, külön sújtja a rubel folytatódó és mind inkább felgyorsuló leértékelődése a nyugati valutákkal szemben. A televízió híradókban rendszeresen az látható, amint Dmitrij Medvegyev elnök és Vlagyimir Putyin miniszterelnök szinte naponta idézi raportra a minisztereket, valamint más illetékeseket, és – akárcsak a régi szép tervutasításos rendszerben – ukázt ad nekik a helyzet rosszabbodásának megállítására. Ez viszont kevéssé függ az ő igyekezetüktől. Putyin ugyan már nem állítja, hogy („az Amerika okozta”) válság egyáltalán nem érinti Oroszországot, de változatlanul optimista, vagy legalábbis ezt a látszatot igyekszik kelteni. Megígérte például, hogy a nyugdíjakat a történtek ellenére is 34 százalékkal emelik az idén. A foglalkoztatottság növelése érdekében grandiózus útépítési és -karbantartási munkálatok megkezdésére, állami pénzen történő közmunkák indítására utasította az illetékeseket. Ugyanabban a tv-híradóban, ahol erről beszámoltak – nyilvánvalóan nem véletlenül – a roosevelti New Deal történetéről szóló filmkockákat is vetítettek.
Az idei várható nehéz esztendő (egyesek szerint csak az első félév lesz ilyen, mások szerint 2012-ig nem várható javulás) szociális kihatásairól a legkülönbözőbb jóslatok látnak napvilágot. A Szverdlovszk megyei Gornyak nevű bányavállalatnál elmaradt bére azonnali kifizetését követelve máris éhségsztrájkba kezdett néhány dolgozó. Ez azonban egyelőre teljesen elszigetelt jelenség. Mihail Kaszjanov volt miniszterelnök, a gyengécske ellenzék egyik vezetője szociális katasztrófát jósol. Szerinte még a legderűlátóbb forgatókönyv is az, hogy időközi választásokra kerül sor, amelyeknek eredményeképpen az ellenzék „magára vállalhatja az ország válságból való kivezetésének felelősségét”. A Vedomosztyi című lap szerzője viszont Novocserkasszt idézi, ahol 1962-ben a munkások spontán tömegtüntetéseken tiltakoztak az áremelkedések ellen, amire a hatóságok több tucatnyi halálesetet okozó sortűzzel válaszoltak. (Az újság ezért a cikkért a betiltást megelőző figyelmeztetésben részesült a sajtót ellenőrző szerv részéről.) Jamos Marson, az angol Guardian Oroszország-szakértője arra a következtetésre jut, hogy a gazdasági válság nyomán – az eddig ikonként tisztelt Putyin népszerűségének zuhanását, illetve annak következményeit kivédendő – a hatalom tovább erősíti autoritárius (tekintélyelvű) jellegét.
2008. 12. 31. (XIII/1)
