Bármelyik jelölt is nyer novemberben, mindenképpen történelmi pillanat lesz
az Egyesült Államokban. McCain mindenidők legidősebb elnöke, Obama pedig az
Egyesült Államok első színesbőrű vezetője lenne (Hillary Clinton pedig az első
női alelnök lenne, amennyiben összejön a sokak által szorgalmazott – mások
szerint azonban egymást gyengítő – párosítás.)
A kampány során a nehéz helyzetben lévő gazdaság, az iraki háború kérdései
fognak döntő szerepet játszani, de egyes vélemények szerint meghatározó tényező
lesz a kor és a bőrszín is. Az amerikaiak két egymással szöges ellentétben álló
személy közül választhatnak. A tapasztalatot képviselő McCain és a változást
hangsúlyozó Obama ugyanis minden tekintetben különböznek: teljesen más
ideológiát képviselnek, más az élettörténetük, más a kinézetük, és eltérő
tapasztalattal rendelkeznek.
A hetvenegy éves McCain katonai neveltetésben részesült. Veterán pilóta és
vietnámi háborús hősként is tisztelik, mivel a harcok során fogságba esett és öt
évet töltött a vietkongok poklában. 1982-ben a kongresszus tagjává választották,
majd 1986 óta szenátor. Politikai szerepvállalásában független gondolkodóként
tartják számon, aki a pártok határvonalait is átlépi az együttműködés érdekében
és harcol a reformokért.
A mostani kampányban olyan jelöltnek mutatja magát, aki megfelelő tapasztalattal
és tudással rendelkezik ahhoz, hogy az ország bajait orvosolni tudja.
Külpolitikai terveiben igyekszik eloszlatni az Obama-tábor vádját, akik szerint
megválasztása egy harmadik Bush-ciklust jelentene. Valójában azonban a jelenlegi
elnök nyomvonalát követi, igaz, jobban és hatékonyabban szeretné folytatni a
terrorizmus elleni harcot. Az arizonai szenátor támogatja az Irakban állomásozó
csapatok létszámának növelését, ellenzi a csapatkivonást, Irán ellen pedig
keményebb szankciókat sürget.
McCain a gazdasággal kapcsolatosan a szabad kereskedelem szószólója, és
támogatja Bush adócsökkentési programjának kiterjesztését, amely a jelenlegi
gazdaságpolitika alapja.
A pazarló kormányzati kiadásokkal szemben azonban harcot hirdetett. Az
egészségügyi ellátásra vonatkozóan a szabadpiaci megközelítést javasolja, és
ellenzi az abortuszt.