Porter Goss7
Goss szerint a radikális iszlám folyamatos veszélyforrást jelent, mivel
folyamatosan zajlik a fiatal vagy épp még gyermek muzulmánok ideológiai
kiképzése. Ők már egy olyan világképpel érik el a felnőttkort, amelyben az
emberélet nem számít szent dolognak.
Az ideológusok könnyűszerrel meggyőzik őket arról, hogy saját életük
feláldozásával nagy jutalomra számíthatnak a Paradicsomban, de ebben szerepet
játszik a nacionalista érzelmek feltüzelése vagy épp a muszlimoknak a nyugati
világ áldozataiként való bemutatása is.
Goss a nukleáris fenyegetést is nagyon reális veszélynek tartja. Azt állítja,
hogy az atombombagyártással kapcsolatos ismeretek titkos „csereberéje” folyik,
amelyben a Bush elnök által „a gonosz tengelyének” titulált országok is részt
vesznek. Ez utóbbiak számára a politikai vagy gazdasági szankciók semmilyen
elrettentő erőt nem jelentenek.
A legnagyobb veszélyt Goss abban látja, ha Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök
valóban atombomba birtokába jut. Ettől függetlenül egyáltalán nem bizonyos, hogy
Irán maga használná fel a bombát, viszont elérhetővé teheti azt a szövetségesei
számára. Iránt nagy valószínűség szerint visszatartja a kölcsönös pusztítás
veszélye: Ahmadinezsád jól tudja, hogy amennyiben akár Amerika, akár Izrael
ellen támadást indít, azzal Irán sorsát is megpecsételi. „Irán még abban az
órában törlődik a térképről” – állítja a CIA volt főnöke.
Fennáll így a lehetőség, hogy Irán inkább mással végezteti el a piszkos munkát.
Bár a nyugati világ sokkal éberebb, mint szeptember 11-e előtt, nem zárható ki a
meglepetésszerű támadások lehetősége, például további öngyilkos merényletek vagy
úgynevezett piszkos bombák becsempészése Amerikába vagy Izraelbe. A terroristák
szándéka azonban nem feltétlenül a tömeges pusztítás. Hatékonyabbnak tartják azt
a módszert, ha egy nyitott vagy viszonylag nyitott demokratikus társadalomra
törnek rá váratlanul, így terrorizálni tudják az egész társadalmat.
Közismert, hogy Oroszország készséggel együttműködik Iránnal. Ez részben anyagi
okokból és hatalomvágyból történik, részben pedig azért, mert a muszlim
fenyegetés Közép-Ázsiában is erős.
Irak szerepe Goss szerint szintén kulcsfontosságú a térségben. Ha az ottani
helyzet nem oldódik meg, az súlyos következményekkel járhat a térség
stabilitására és haladására. Siker esetén azonban Irak jótékony hatással lehet
az egész térségre.
Goss úgy véli, hogy értelmes párbeszéd csak az után kezdeményezhető a muzulmán
világgal, ha a radikálisokat sikerül legyőzni.