Bár a hivatalos választási bizottság azzal indokolta a késedelmet, hogy első
ízben tartottak egyszerre elnök-, parlamenti, szenátusi és helyi választásokat,
a zimbabweiek többsége arra tippelt: valójában az eredmények meghamisítása tart
ennyi ideig. A hivatalos eredmények lapzártánkig sem születtek meg, de a legtöbb
elemző szerint Mugabe elnök riválisa, Morgan Tsvangirai nem tudta megszerezni a
voksok 51 százalékát, így várhatóan három hét múlva újabb elnökválasztási
fordulóra kerül majd sor.
A 28 éve hatalmon lévő Robert Mugabe elnök a maga 84 évével igazán matuzsálemnek
számít egy olyan országban, ahol a népesség várható átlagos élettartama
mindössze 35 év. Az egykori felszabadítási gerillaharcos mára a világ egyik
leghírhedtebb diktátorává vált, akinek rendszerét Condoleezza Rice nemrégiben a
zimbabwei nép, sőt, az egész afrikai kontinens szégyenének nevezte. A zimbabwei
állami sajtó azonban ezt merőben másként látja, és Mugabét nemes egyszerűséggel
„fenséges látnokként” dicsőíti.
A mára már nyomorgó helyi lakosok azonban egyre kevésbé kérnek az elnök
„fenséges jövőképéből”, hiszen az elmúlt három évtized alatt Mugabe elnök egy
virágzó államot sodort szó szerint a tönk szélére. Amikor 1980-ban az akkori
Rhodesia végleg elnyerte függetlenségét a britektől, és megalakult a helyén
Zimbabwe, a hatalomra kerülő Mugabe az „Egészséget és lakást mindenkinek
2000-re!” programmal állt elő. Egy munkanélküli teherautó-sofőr szerint azonban
mindebből a „földfoglalás, AIDS és éhség mindenkinek” programja lett.
Zimbabwe egykor a régió éléstárának számított, a gazdaság motorját a fejlett
mezőgazdaság jelentette. Mugabe azonban 2000-ben földreformot vezetett be „a
vidéki szegénység megsegítése érdekében”, ám ez lényegileg azt jelentette, hogy
a fehér földbirtokosok farmjait elkobozta, és saját csatlósai között osztotta
szét. Az ellenzék szerint Mugabét és támogatóit nem érdekli különösebben a
nemzet sorsa, csak a saját zsebeik megtömésével voltak elfoglalva.
A piacra érve könnyen kiderülhet, hogy a pénz nem elég