A szíriai atomlétesítmény az izraeli támadás előtt és után: a bombázott
létesítményt Szíria később lebontotta, hogy a Nemzetközi Atomügynökség ne
folytathasson ott vizsgálatokat Fotó: AP
Új-Mexikóban, ahol az első atombombát felrobbantották, nemrégiben Amerika
legerősebb konvencionális fegyverét, a Big Blue-t tesztelték. Egy mélyre épített
bunkeralagútban robbantották fel, teljes sikerrel. Az amerikai légierő éppen
most kért a Kongresszustól „sürgősséggel” 88 millió dollárt, hogy a B2-es
lopakodó bombázókat olyan tartóval szerelhessék fel, amely elbírja ezt az óriási
bunkerromboló bombát. A katonai gépezet felkészült a támadásra. Több mint ezer
célpontot azonosítottak Iránban: nukleáris célpontokat, légvédelmi eszközöket és
a Forradalmi Gárda bázisait.
Irán az ENSZ-tilalom ellenére hamarosan háromezer centrifugát állít üzembe 18
különböző helyen. Ez egy atombombára elegendő hasadóanyagot termelhet. Ennek
ellenére Mohammed el-Baradei, a Nemzetközi Atomügynökség vezetője a Le Monde-nak
adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy Iránnak még három-nyolc évre van
szüksége, hogy atombombát gyárthasson. Így – a Nobel-díjas tudós szerint – nincs
értelme a Teherán elleni katonai csapásnak. Hiszen még mindig elegendő ideje és
tere maradt a diplomáciának. Mások azonban erről másként vélekednek.
Az amerikai adminisztrációban erősödik az álláspont: Iránt meg kell akadályozni
abban, hogy atomfegyverhez jusson. Bush amerikai elnök nemrégiben azt
nyilatkozta, hogy egy nukleárisan felfegyverzett Irán „a harmadik világháború”
kitörését segítené elő. Másnap Robert Gates honvédelmi miniszter, aki korábban
még ellenezte a katonai akciót, egy sajtótájékoztatón közölte: Irán atombombája
csak fokozná a nukleáris versenyt, és egy nagyobb háború kirobbanását okozná.
Gates még azt is hozzátette, hogy Mahmúd Ahmadinezsád nyíltan vállalja, hogy
célja Izrael megsemmisítése, emiatt „Washington nem bízhat meg abban, hogy Irán
az atomfegyvert felelősségteljesen kezelné”. Michael Mullen admirális, a
vezérkari főnökök egyesített parancsnokságának elnöke cáfolta, hogy az Egyesült
Államok iraki és afganisztáni elfoglaltsága mellett már nem maradna elegendő
ereje és tartaléka egy Irán elleni hadműveletre. Még Condoleezza Rice amerikai
külügyminiszter is, aki a tárgyalásokat részesíti előnyben, elismerte a
Képviselőház Külügyi Bizottsága előtt, hogy „Irán politikája talán az egyetlen
legnagyobb kihívás az amerikai biztonsági érdekekkel szemben a Közel-Keleten, és
lehetőség szerint az egész világon”. És végül itt van Izrael. A kormány és az
izraeli hadsereg komolyan készül a háború lehetőségére. Ehud Olmert hirtelen
moszkvai, párizsi, majd londoni útjának, Ehud Barak honvédelmi miniszter
washingtoni látogatásának homlokterében az iráni nukleáris projekt állt.
Izrael szeptember 6-ai szíriai célpontok elleni kommandóakciója sokak szerint
egy lehetséges támadás főpróbája volt. Szíria azóta közvetve, majd közvetlenül
is elismerte, hogy a támadás célpontja egy atomlétesítmény volt. Bár az elismerő
nyilatkozatot utóbb fordítási hibának nyilvánították, a nyomok gyors
eltüntetésére tett erőfeszítések ennek egyértelmű elismerését jelentik. Az
izraeli hírszerzés sok szempontból többet tudott a Szíriában elhelyezkedő
észak-koreai atomlétesítményről, mint maguk az amerikaiak. Izraelnek nemcsak
űrfotók, de belső, a létesítményben készített fényképek is a rendelkezésére
álltak, amelyeket egy beépített ügynök készített. A jelentések szerint az
amerikaiak előzetesen jóváhagyták a támadást, miután a bizonyítékok
félreérthetetlenül igazolták: tiltott nukleáris tevékenység folyt a
létesítményben.
Talán nem a véletlen műve, hogy a török miniszterelnök, Recip Erdogan éppen
Londonban járt, amikor Olmert is ott volt ugyanazon a napon. Két hete pedig Ali
Babacan török külügyminiszter látogatott el Izraelbe. Bhadrakumar, India korábbi
török nagykövete az Asia Timesban kijelentette, hogy a Hamasz-párti török
kormány hirtelen érdeklődése Izrael iránt a megújult kurd fenyegetésnek
köszönhető. Az iraki Kurdisztánból támadó kurd gerillák több tucat török katonát
gyilkoltak meg az elmúlt hetekben. Bhadrakumar szerint, mivel Izrael közeli
kapcsolatot ápol a kurd elnökkel, Maszud Barzanival, valószínűleg megállapodás
születhet Törökország és Izrael között Irán és a kurdok ügyében. Erdogan
november 5-én Bush vendége lesz a Fehér Házban. Barak izraeli honvédelmi
miniszter pedig rakétavédelmi rendszerek vásárlásáról tárgyalt Washingtonban. Az
elmúlt héten olyan értesülések is érkeztek, miszerint amerikai, brit és ausztrál
kommandósok tevékenykednek Iránban, a Bászra menti határ mentén.
A támadás tehát a küszöbön állhat, de arról is beszélni kell, hogy Irán miként
válaszolna. Irán apokaliptikus következménnyel próbálja meg elriasztani
ellenfeleit egy atomlétesítményei elleni esetleges támadástól. Ballisztikus
rakéták, a Hezbollah, a Hamasz és egyéb terrorcsoportok pedig csapást mérnének
zsidó és amerikai célpontok ellen szerte a világban. Ennek ellenére az izraeli
elemzők szerint sokkal kisebb árat kellene fizetni egy megelőző csapásnál, mint
Irán nukleáris támadása esetén. Egy sikeres akció több évre visszavethetné az
iráni atomprogramot, így a világ kapna még egy esélyt a teheráni rezsim
megváltoztatására.
A Szíriában végrehajtott légitámadás előtti napokban izraeli kommandósok
talajmintát vettek a helyszínről, amelyek hasadóanyag jelenlétét mutatták. Ez a
hírszerzési információval együtt, miszerint Észak-Koreából nukleáris anyagokat,
talán még robbanófejeket is szállítottak, három nappal a támadás előtt arra a
következtetésre vezetett, hogy az atomlétesítmény Szíriában előrehaladott és
csaknem működőképes. A legmegdöbbentőbb azonban nem az izraeli akció, hanem az
volt, hogy a támadásra Szíria nem válaszolt. Az izraeliek abban reménykednek,
hogy Irán is hasonlóképpen cselekszik majd.
A szíriai atomlétesítmény ugyanakkor jelzi azt is, hogy nem egyszerűen iráni
atomprogramról van szó, hanem széles körű együttműködésről Szíria, Irán,
Észak-Korea között. Ezt támasztja alá a Janes Defense Weekly múlt havi cikke,
amely szerint szíriai és iráni mérnökök haltak meg abban a július 26-ai
robbanásban, amikor a szíriai Aleppo melletti katonai raktárban véletlenül
felrobbantak azok az észak-koreai Scud–C rakéták, amelyekre mustárgáztölteteket
készültek felszerelni. Az iráni program elemei Szíriában, Észak-Koreában és
talán Pakisztánnak a helyi kormány által nem ellenőrzött részein is
megtalálhatók. Így nem elégséges pusztán Iránt támadni ahhoz, hogy nukleáris
programját visszavessék. És mégis, aki Iránra néz, nemcsak Ahmadinezsád népirtó
fanatizmusát, de az egész rendszert látja. Így megérti: bármi is legyen az ára,
Izraelnek és mindazoknak, akik meg akarják akadályozni a világégést, meg kell
akadályozniuk, hogy Irán atomhatalommá váljék.
2007. 11. 02. (XI/44)
