A Washington Post az elmúlt héten egy közel-keleti szakértőre hivatkozva
közölte, hogy az izraeli vadászgépek berepülése a szíriai légtérbe egy
légitámadás részét jelentette. A lépés kiváltó oka egy feltehetően nukleáris
anyagokat tartalmazó észak-koreai szállítmány volt, mely cementként érkezett
szeptember 3-án Tartusz kikötőjébe. Az izraeliek bizonyítékokkal rendelkeztek
arról, hogy a rakomány valójában nukleáris felszereléseket tartalmazott.
A Washington Post szerint az elmúlt hat hónapban készült műholdfelvételek
alapján Izrael előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Szíria egyik atomlétesítményében
lázas munka zajlik, méghozzá észak-koreai segédlettel. Az ezzel kapcsolatos
értesüléseket egy vezető amerikai tisztviselő is megerősítette, aki szerint
biztosan tudják, hogy észak-koreaiak tartózkodnak Szíriában, és hogy Észak-Korea
valószínűleg információkkal, technológiával és urándúsító berendezésekkel látta
el Szíriát. Emellett minden jel arra mutat, hogy Damaszkusz kapcsolatban állhat
más „titkos beszállítókkal”, például Abdul Qadeer Khan pakisztáni atomtudós
hálózatával is. Khan csoportja biztosította többek között Irán, Líbia és
Észak-Korea számára az atomprogramjukhoz szükséges technológiát.
A tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozásáért küzdő amerikai
szervezet, a Nuclear Threat Initiative szerint Szíria az 1980-as évek végén
kezdte az ország területén található uránium tesztelését, mely során
folyamatosan próbált óriási foszfáttartalékából urániumot előállítani. Ezt
követően az Atomenergia Bizottság segítségével kísérelt meg erőművet létesíteni
az ország középső részén található Homs nevű városban, ami egy ipari méretű
erőmű alapját kívánta szolgálni, melyet később atomreaktorként is használhatnak.
Az amerikai napilap úgy értesült, hogy az izraeli hadsereg támadása során egy
mezőgazdasági kutatóközpontnak nevezett létesítményt vett célba, melyben minden
valószínűséggel urániumot vontak ki foszfátból. A katonai akció a legnagyobb
titokban zajlott, a légicsapást végrehajtó pilótákkal is csak akkor tudatták
tömören feladatukat, mikor már felszálltak. Hogy mi is történt valójában
szeptember 6-a kora reggeli óráiban, vagy hogy milyen mértékű kár keletkezett,
arról sem az izraeliek, sem pedig a szíriaiak nem adtak hivatalos tájékoztatást.
Az izraeli támadás körülményeivel és előzményeivel kapcsolatban azonban több
magyarázat látott napvilágot. A The New York Times például úgy értesült, hogy az
izraeli légicsapás célpontjai titkos fegyverkészletek voltak, melyek Iránból
érkeztek, és Szírián keresztül jutottak volna el a Hezbollahhoz. Ezt az állítást
azonban Szíria ENSZ-nagykövete cáfolta, véleményük szerint a támadásnak nem volt
célpontja, hanem az izraeliek „egyszerűen csak ledobták a lőszert, és
elillantak, miután a szíriai légvédelembe botlottak”. A The New York Times
azonban egy védelmi minisztériumi illetékesre hivatkozva arról számol be, hogy
az akciónak legalább egy célpontja volt északkelet Szíriában, ugyanakkor erre
vonatkozó pontosabb információval nem szolgált. Mások úgy vélték, hogy a katonai
akció során Izrael Szíria légvédelmét tesztelte egy esetleges iráni támadás
kapcsán. A CNN – amely elsőként feszegette a támadás hátterét – úgy értesült,
hogy az izraeli kormány nagyon elégedett az akció kimenetelével. Egyik
tudósítójuk közel-keleti és washingtoni forrásokra hivatkozva elmondta, hogy a
légierő mellett szárazföldi kommandós csapatokat is bevetettek, és a repülők az
ő lézerirányításukkal jutottak el a célpontokhoz. Szíria végül elismerte, hogy
valóban izraeli gépek repültek be az ország légterébe, azt azonban tagadta, hogy
kommandós csapatok is behatoltak volna.
Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter mindössze annyit mondott el az esettel
kapcsolatban – Szíria külön említése nélkül –, hogy az Egyesült Államok és
szövetségeseik folyamatosan azon dolgoznak, hogy megakadályozzák az
atomfegyverek elterjedését.
Mindeközben egy iráni weboldal arról számolt be, hogy hatszáz Shihab–3 rakétát
céloztak Izrael különböző területeire, melyeket azonnal ki fognak lőni,
amennyiben támadás éri Iránt vagy Szíriát. Az iráni hírügynökség megemlítette
azt is, hogy az amerikai hadsereg Irakban található több tucat bázisa szintén
célpontként szolgálna. A Shihab rakéták ezerháromszáz kilométeres
hatótávolságúak, ami azt jelenti, hogy Izrael bármely részét képesek elérni.
2007. 09. 21. (XI/38)
