hetilap

Fotó: Reuters

A közzétett adatoknak – mint a rendőrségnek általában – az oroszok nem
hisznek. Szociológiai felmérések szerint a rendőrség bizalmi indexe sereghajtó a
közintézmények sorában. Köszönhető ez annak, hogy a bürokratikus tehetetlenséget
ismerő polgárok gyakran a további problémák elkerülése végett nem tesznek
feljelentést. Különösen azért, mert a legutóbbi időkig a rendőrök igyekeztek
csökkenteni a bejegyzett bűncselekmények számát, és gyakran elutasították a
feljelentés feldolgozását. Például a családon belüli vagy szomszédok között
lezajlott erőszakos bűncselekmények esetén javasolták a közös megegyezést,
ugyanis a rendőr többnyire tipikus orosz muzsik, aki maga sem utasítja el az erő
alkalmazását „az asszony nevelése” céljából, vagy a szomszéd jobb belátásra
térítése esetén, hiszen „az se ért a jó szóból”, iszik, hangoskodik, és nem
hagyja a másikat békében élni. Ezenfelül minden regisztrált feljelentéssel
foglalkozni kell, ehhez azonban a rendőrségnek gyakran nincsenek meg az emberi
erőforrásai, eszközei, az anyagi ösztönző erő is híján van, és néha még az
akarat is hiányzik.

A feldolgozatlan bejelentés „rontja a statisztikát”, a rossz eredményeket pedig
a vezetés a prémiumok megvonásával „díjazza”. A statisztika kedvéért gyakran a
sértettet a tények elferdítésére, semleges vallomás aláírására kényszerítik. Az
Izvesztyija egyik híre szerint egy verekedésben négy késszúrást szenvedett
vietnami bevándorlót olyan vallomás aláírására kényszerítettek, amelyben az
szerepelt, hogy „egy tálcán evőeszközöket vitt, amikor elesett, és négy kés
fúródott a hasába”.

A fentiekből is kitűnik, hogy a rendőrségi statisztika önálló életet él, és
aligha tükrözi a valóságot. Példának okáért előfordult, hogy a rendőrség, amikor
megtalálta a tolvajt, aki huszonnyolc zsák cementet tulajdonított el, az ügyből
huszonnyolc önálló ügyészségi eljárást kezdeményezett. Amikor az ügyész
visszautasította a vádemelést, a rendőrök már „csak” négy eljárásra szorítkoztak
– hogy javítsák a felderítési statisztikát. A mutatókat befolyásolja a
tökéletlen statisztikai rendszer is. Ha egy bűntény felderítésében a
belügyminisztérium több különböző szerve is részt vett, akkor azt minden részleg
felderített ügyként számolja el, az összesítésben tehát többszöröződik a siker.

Az orosz belügyminisztérium adatai szerint „Oroszországban többet lopnak és
kevesebbet gyilkolnak” az utóbbi időben, mint korábban. Többet lopnak –
kétségtelen. Kevesebbet gyilkolnak? Nagyon is kétséges.

Több forrás egybehangzó adatai szerint Oroszországban évente több tízezer ember
tűnik el nyomtalanul. Némelyek előkerülnek, de többségük soha. Ha mégis,
többnyire csak a holttestük. Általában az erdőben, néhány évvel az eltűnést
követően, amikor már nagyon nehéz vagy lehetetlen az azonosítás. Ezért ha az
eltűnt személy holttestét nem találják meg, vagy a hullát nem lehet azonosítani,
azt az eltűntek és nem a meggyilkoltak között tartják számon. Ez a statisztikai
módszer nem a rendőrség hibája – csupán a bűnözők tanulták meg a leckét: nincs
holttest, nincs büntetőügy. Fejlődik a hullarejtés.

Évek óta nem tudok úgy hazalátogatni szülővárosomba, hogy ne egy meggyilkolt
ismerős híre fogadjon.

– Hallottad, hogy Sz. Alekszejt exhumálták az erdőben? – kérdezte legutóbb egy
volt szomszédom. – Hat évig nem tudtunk róla semmit. Milyen reménytelen és
vakmerő srác volt!

Alekszej tényleg visszatérő vendége volt a büntetés-végrehajtásnak, utoljára a
helyi ügyeskedőktől csent el valami értékes árut. Ezért azán gyorsan a
„nyomtalanul eltűntek” között találta magát. Az idei tanévzáró szolgáltatta a
város legvadabb történetét: az azt követő éjjel gyilkoltak meg egy frissen
érettségizett szerelmespárt.

Vannak halálnemek, amelyeket nem gyilkosságként tartanak nyilván, pedig
lényegében azok. Ezek a hamisított alkohol és más tudatmódosító anyagok
áldozatai. Oroszországban az emberek mindig is sokat ittak, az utóbbi években
még többet: 8 és 10 százalék közé teszik a patologikus alkoholisták arányát. A
szovjet rendszer kényszergyógykezelést alkalmazott velük szemben, most csak
saját beleegyezésével irányítják elvonókúrára a beteget.

Országszerte virágzik az alkoholhamisítás, évek óta. Az eljárás egyszerű: vízzel
hígítják az ipari alkoholt, ami hivatalosan méregnek számít. Méreggel ölni –
gyilkosság. A hígított méreg terjesztését azonban nem büntetik. Egy üveg
„háztáji” vodka fél euróért cserél gazdát, olcsóbban, mint a legtöbb sörféle. A
lelőhelyeket régóta ismeri mindenki. Némelyek hamar elhunynak a „pótvodkától”,
mások egy-két évig bírják, aztán ők is a helyi temetőben végzik, ahol az ivászat
áldozatai tömegével nyugszanak.

A kilencvenes évek Oroszországában, amikor a közhatalmat tudvalevőleg a
bűnbandák gyakorolták, a gyilkosságok többségét nem ezek a bandák követték el,
hanem a hétköznapi piások, az elkövetés legnépszerűbb eszköze pedig a konyhakés
volt. A rendőrségi jegyzőkönyvekben a legtöbbször előforduló kifejezés: „szeszes
italok túlzott fogyasztását követően…”

A rendőrséggel szembeni legnagyobb bizalmatlanság ellenére nemcsak a
korrupcióval átszőtt államigazgatás beteg, hanem a társadalom maga. A javak
igazságtalan elosztása, az alkohol- és drogfüggőség, az életperspektíva hiánya,
a nem kellően tisztelt személyiségi és tulajdonjogok, a pszichés betegségek
terjedése, a börtönromantika és a média által gerjesztett élvhajhászás mind a
bűnözés felé löki az embereket.

A börtönromantika különösen a fiatalok között talál nagy fogadókészségre.
Gyökere az októberi forradalom előtti időkre nyúlik vissza, amikor a „jobb
emberek” szembeszálltak a cári rezsimmel. Csak erősödött a köztudatban ez a fura
érzés-gondolat, amikor a börtönökben a köztörvényes bűnözőket összemosták a
totalitárius szovjet rendszer ellen fellépő politikai foglyokkal. Ez az érzés ma
is erős a köztudatban. Nemrég Tverben – a Szentpétervárról Moszkvába vezető úton
– a főtéren bronzszobrot állítottak a 2002-ben meggyilkolt Mihail Krug
énekesnek. Krug mocskos nótákat adott elő a börtön és a bűnözés romantikájáról,
Vlagyimirszkij central című dala a vlagyimiri fegyencelosztó telepről a mai
napig toplistás.

Rasid Nurgalijev belügyminiszter közlése szerint bűnmegelőzésre 11 milliárd
rubeles (80 milliárd forint) keretet különítettek el, ám a Komszomolszkaja
Pravda értesülései szerint a belügyminisztérium idén új egyenruhába kívánja
bújtatni munkatársait, ami 23 milliárd rubelt emészthet föl, épp a kétszeresét a
bűnmegelőzésre szánt pénzeszközöknek.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek