Akik örültek... (Párizs, Concorde tér)
Sarkozy első úti célja várhatóan Berlin és Brüsszel lesz, jelezve, hogy
vezetésével Franciaország újra az európai politikai élet egyik meghatározó
szereplőjévé kíván válni. A kampány során is ő volt az egyetlen jelölt, aki
Nyíltan támogatta az Európai Unió 50. születésnapja alkalmából kiadott Berlini
Nyilatkozatot, amely – a francia és a holland népszavazás elutasítását figyelmen
kívül hagyva – azt a célt tűzte ki, hogy 2009-ig megszülessen az európai
alkotmány. A tervnek, amelyet elsősorban Angela Merkel német kancellár
szorgalmaz, a szakértők többsége szerint nem sok realitása van. Sarkozy a válság
feloldására egy miniszerződést javasol, amely kizárólag az intézményi reformra
koncentrálna, és amelyet a kockázatos referendumok helyett az egyes parlamentek
fogadnának el. Elképzelései azonban több helyen is ellenállásba ütközhetnek.
Sarkozy a többsebességes Európa híve, melyet szerinte a nagyok hatosfogatának
kellene vezetnie, amiről például Lengyelország hallani sem akar. Spanyolország
nyíltan Ségoléne Royalt támogatta, és Gordon Brown leendő brit miniszterelnök
euroszkepticizmusa sem kedvez Sarkozy tervének. Így nem nagyon marad más, mint a
hagyományos német–francia tengely tovább erősítése – gratuláló üzenetében Merkel
a már „bizonyított német–francia barátság” fontosságára hívta fel újdonsült
kollégája figyelmét, és arra kérte, ezt az unió alapjainak megerősítésére
használják fel –, amelyet azonban a Törökország csatlakozásával kapcsolatos
ellentétes álláspontok torpedózhatnak meg. Míg ugyanis Merkel kifejezetten
támogatja Törökország csatlakozását, addig Sarkozy annak határozottan ellene
van. Véleménye szerint ugyanis Törökország földrajzilag nem Európában, hanem
Ázsiában található. 2008 júliusától Franciaország veszi át az unió soros elnöki
tisztségét, így a Merkel–Sarkozy-terv esetleges sikere nagyban növelhetné Párizs
szerepét az Egyesült Európában. Kudarc esetén azonban Sarkozy könnyen válhat a
brüsszeli elit bűnbakjává, mint ahogy történt az Berlusconi esetében is.
Ezeket a dilemmákat Franciországon kívül is jól látják. Mit jelent Nicolas
Sarkozy megválasztása Franciaország, az Európai Unió és a világ egésze számára?
– teszi fel a kérdést vezércikkében a londoni Financial Times: „Egy európai
Franciaországot? Egy francia Európát? Vagy Európa ellenében fellépő
Franciaországot? Bár az első változat a kívánatos, mindhárom változat
lehetséges. A végeredmény Sarkozy valódi személyiségétől függ.” Az új elnök
mindenesetre optimista: „Együtt Franciaország történetének egy új fejezetét
fogjuk megírni. Ez a fejezet pedig, kedves barátaim, nagyszerű lesz” – ígérte
győzelmi beszédében.
és voltak, akik dühöngtek a választás éjszakáján (Párizs, Bastille tér)
2007. 05. 11. (XI/19)
